Földényi László: Dráma vagy színjáték. A színházművészet esztétikai sajátosságairól (Színházelméleti füzetek 1., Budapest, 1975)

van egy részlet, amelyben a pusztában bolyongó király igy beszél: Fujj szél, szakadj meg, fújj, dühöngj! Vihar, Felhő, omoljatok le, mig a tornyot S a szólvitorlát elsüllyesztitek! Világot rengető Villám, döngesd laposra a kemény, Kerek világot! Bőgj, ahogy birsz, hullj, zápor; tüz, okádj! A nagy istenek, kik ily rémületes Dörömbölést tesznek fejünk fölött, Hadd leljék fel most ellenségüket. A befogadó közvetlenül csak Lear szavait hallja, de mintha magát a vihart hallaná. És ebben az elképzelt, virtuális hallásban segiti a színpadi tér kiképzése, az esetleg alkalmazott zaj-effektusok. Vagyis a pusztaságot imitáló szinpad és berendezési tárgyai - mint elsődlegesen vizuális jelenségek - a hallhatóság közegébe igyekeznek koncentrálni mindent. De értelmetlen és meddő kisérletté válna, ha nem volna ott a király, a beszélő szinész. Ha viszont egy technikai mutatvány segitségével esőt, vihart, szél görgette szemetet varázsolnánk a színpadra, tehát mintegy önállósitanánk egy szinpadi mozzanatot, Lear.átkai a tényleges látvány következtében megsemmisülnének. A Kurázsi mama 11. jelenete arra példa, hogy a hallhatóság közege segitségével látvány tárul elénk, a virtuális .tér "valósága", amely a konkrét hely benyomását kelti. Halle városát "látjuk" a benne lakókkal együtt. Látjuk, ill. mintha látnánk az alvókat, gyermekeket, asszonyokat,