Földényi László: Dráma vagy színjáték. A színházművészet esztétikai sajátosságairól (Színházelméleti füzetek 1., Budapest, 1975)

mélység leplébe baj tátott Semmit. Eredeti kérdésünkhöz visszatérve ismételten megállapíthatjuk, hogy a színházművészet egynemű közegének megoldott problémájával a művészeti ág egyik legfontosabb kategóriáját ragadtuk meg. Segitségével ujabb lényeges lépést tehetünk a művészi szinjáték világába. Az egyik közvetlenül gyakorlati: a drámairó bármilyen fontos és lényeges, aktuális vagy ezen túlmutató általánosabb igényű témakört fogalmazzon is meg, ha müve nem olvasztható be a színház egynemű közegébe, ha az irodalmi.anyag számára a szinház uj minőségű egynemüsitett világa idegen közeg marad, esztétikailag csökkent hatású vagy hatástalan élmény jön létre. Tömegével ismerünk ilyen alkotásokat. Ezek a drámák vélt vagy valóságos irodalomtörténeti értékük ellenére - rossz szinpadi alkotások, és sok esetben alapos a gyanú, hogy éppen emiatt drámának sem hibátlanok. Az egynemű közeg meghatározása - másrészt - lehetővé teszi, a színjátékművészet tartalmának, formájának megközelítését. A tartalom ás forma analizise nélkül ui. aligha lehet esztétikailag megalapozott fejtegetésekbe bocsátkozni. Realizmus, abszurditás, epikus és brutális szinház, szinészi alakitás, korszerűség stb. végső fokon ezzel összefüggésben nyerheti el tényleges jelentőségét a színházművészetben.