Földényi László: Dráma vagy színjáték. A színházművészet esztétikai sajátosságairól (Színházelméleti füzetek 1., Budapest, 1975)
Á komplexitást megteremtő szinjáték sajátossága abban áll, hogy mindent, amivel kapcsolatba kerül, radikálisan integrál, A közreműködő művészeti ágak /épitészçt, festészet, z ne, tánc/ korábbi autonómiáját megszünteti. Ez nem is történhet másként, mert ha korábbi,önállóságuk megmaradna, a szinjáték elemeire hullana szét, A dráma tehát nem min t irodalom, a szinpadi plasztika, a dekoráció nem mint képzőművészet, a beszéd nem előadóművészétként és a jelmez nem iparművész et ként lép a színpad világába, hanem mint pars pro toto, amelyet az egész , a színházművészet egésze határoz meg. Az irodalomból - a dráma révén - belép a nyelv; a festészetből a szinek, a szobrászatból a téralkotó tömeg stb. Ezért, ha a függöny felgördül, és a közönség megtapsolja a diszletet vagy a kosztümöt, eleve kritikát rejt magában a taps: a szinjátékegész egyik -részlete szembeszegült a komplexitás belső törvényével, önálló sitotta magát, kilépett a neki szánt helyről,.tehát megbontotta a szinjáték természetes struktúráját, Az alkotóelemeknek a szinjátékegészbe való belesimulása - mint erről a későbbiekben kellő részletességgel fogunk szólni egyik fő kérdése a szinjátékmüvészetnek, A komplexitás ellenére sem engedhető meg, hogy az előadás folyamán a befogadó zavarba jöjjön. Az egynemű közeg feladata az, hogy a szinjáték eredendő összetettségét leegyszerűsítse, és a müélv.ezőt célirányosan vezesse a tartalom minél átfogóbb megértéséhez. Elvileg tehát a szin játék egynemű közegének funkciób a semmiben sem különbözik egyéb művészeti ágak, többek között a dráma egynemű közegétől, de struktúrájában - mint erre korábban utaltunk éppen a komplexitás következtében maga is komplex. Ha ugyanis a szinjáték konstituens elemei közt egyaránt ott szerepel a nyelvi egyneműséget képviselő dráma és a látás egyneműségét hordozó" festészet, mindkét közegnek
