Földényi László: Dráma vagy színjáték. A színházművészet esztétikai sajátosságairól (Színházelméleti füzetek 1., Budapest, 1975)

Hogy én galambepéjü ne legyek, Vagy zsarnokság alatt elkeseredni Epém legyen; különben már azóta A lég minden keselyűit hizlalom E szkláv dögével. Véres, buja gazl Lelketlen, álnok, fajtalan gazember! ó, bosszú! Ki állja? . . . /II, felv. 2. szin/ A részlet Hamlet egyik énjének mindenre kész elszántságát mutatja, A folytatásban viszont feltárulnak a tettrekészség béklyói: az ingadozás, a.kétség, a bizonytalanság, mint a másik én mozgató erői. És ebben a konfliktusban a végsőkig feszül a cselekmény. Párbeszéd, monológ, cselekmény - ezzel lényegében együtt van a dráma egynemű közegének mindkét lényeges alkotó eleme. Ez egyben a valóság drámai mimézisének absztrahálóredukáló útját is kijelöli, mert ez az egynemű közeg a' dia lógus segítségével bemutatott emberi-társadalmi cselekvés

. A dráma világába tehát egyén és közösség, szubjektum és objektum kizárólag tetté válva és cselekményt hordozva léphet be, és érzelmi-értelmi reakciójának minden bonyolult összefüggését egyedül dialógusos formában fejezheti ki. A szinjáték komplexitása teljes mélységében és szerkezetében érinti az egynemű közeget is. Célszerűnek látszik tehát, hogy mielőtt ennek meghatározására kisérletet tennénk, röviden jelezzük a komplexitás elemeit és ezek egymással, valamint a szinjáték egészével való kapcsolatait. A szinjáték összetett jellege spontán módon érvényesülhetett ós érvényesül ma.is az élet

szinjátokban és az alkjlmi, ünnepi ezinjátékban. De a művészi szinjáték, a már tárgyalt feltételek mellett", éppen a drámával való találko-