Földényi László: Dráma vagy színjáték. A színházművészet esztétikai sajátosságairól (Színházelméleti füzetek 1., Budapest, 1975)

durva elnagyoltsággal is - megpróbáltuk a szinjátékmüvészetet elhelyezni a művészetek között. Azonban éppen ennél a pontnál egy igen fontos kérdés elemzésével maradtunk adósok* vajon a szinjáték minősége. /müvésziségének foka/ milyen összefüggésben van azzal, amit interpretál? A későbbiekben erre a problémára több fejezetben is visszatérünk majd, annyit azonban máris előrebocsáthatunk, hogy a szinjáték bármennyire autonóm is, művészi ereje, tartós evokativ hatása, valamint a létrejövő katarzis annál mélyebb, minél inkább, ilyen a szöveg, amely a szinpadon megszólal. Közismert, hogy az atellana, a középkori játékok és a,commedia dell*" arte mind valamilyen szöveget is közvetített• Azonban az általunk jelzett magával ragadó hatást igazában csak a jó dráma révén tudja a szinház megteremteni. Végül harmadszor, meghatározásunk közvetlen követelményként állitja elénk,az interpretáló tükrözés konkrét ,kifejtését. Ennek a következőkben igyekszünk eleget tenni. Ezt megelőzően azonban, ha csupán érintőlegesen is, szólnunk kell a szinjáték egynemű közegéről. Amikor azt a közhelyszerű megállapítást fogalmazzuk meg, hogy az irodalom anyaga a nyelv, tulajdonképpen (a hagyományos felosztás szerint idesorolható epika, lira és dráma egynemű közegét is megjelöltük. Ezen a továbbiakban azt értjük, hogy a valóság művészi visszaadásának egyik legextenzivebb területén, az irodalom világában a nyelv közlő közegébe kell redukálni a visszatükrözött jelenség minden érzékszervet igénybevő formáját. Tehát a látás, a tapintás, az Ízlelés, a szaglás az irodalomban egyedül és kizárólagosan nyelvi közlés utján rögzíthető és adható vissza. De ugyanezt mondhatjuk el az emberi pszichikum legáltalánosabb értelemben vett területeiről is, a gondolkodásról,,a képzetekről, az érzelmek, az indulatok, a vágyak stb. vilá-