Földényi László: Dráma vagy színjáték. A színházművészet esztétikai sajátosságairól (Színházelméleti füzetek 1., Budapest, 1975)

zetőben felvetett dráma vagy szinház dilemma hamis polarizációját. A görög és a reneszánsz drámát nem a szinház hozta létre - ez még feltevésnek is naiv. És forditva» ,a középkori színjátékművészet dráma nélkül is egzisztált. /Elsősorban a középkorra gondolunk, ugyanis a misztérium, a moralitás, a passió vagy a mirákulumok az általunk értelmezett drámától lényegesen különböző szövegtípusok, ennek ellenére a színjátékművészet formaszerkezetének fejlődésére serkentőleg hatottak./ A két művészeti ág genezise magában a valóságban, az ember mindennapos tevékenységében és társadalmi gyakorlatában gyökerezik, ennek a világnak a mimézise. Meg kell kísérelnünk tehát tisztázni a dráma és a színjátékművészet autonomitását jelző szétválasztó határvonalakat és az elszakíthatatlan összetartozásukat bizonyitó érintkezési pontokat. A szinjáték összetett művészet. Ez a tény a mult század második felétől gyakran csábitott szinházi teoretikusokat olyan következtetés levonására, hogy a legősibb művészetnek tartsák, valami olyan ősképződménynek, amely minden más művészet bölcsője, és amelyből az egyes művészeti ágak a történelem különböző koszakaiban önállósulva kiléptek. Nemcsak Wagner Gesamtkunstwerk-elmelete született ebből a gondolatból, hanem az az elképzelés is, hogy létezett olyan ősi szinjáték, amelyet a törzs egésze hozott létre. E szerint a szintjátékot mint műalkotást kezdetben a játszó-nézők egységes csoportja teremtette meg, tehát az alkotás, és befogadás folyamata elvi-gyakorlati egységet alkotott. Tetszetős, de tudományosan bizonyíthatatlan hipotézis. A marxista szinjátékesztétikai kutatás aligha érthet egyet ezzel a felfogással, ugyanis a kiindulás részben idealista módon elhanyagolja a művészetek történetiségének és fejlődésének gondolatát /ill. ami ezzel azonos: lemond