Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VII. Visszaemlékezések - 3. Az én Figurám és a te Figurád: a mi Figuránk - Török Zoltán

tagokat toborzott és tagokat vesztett el. A környezet vegyes érzésekkel viseltetett irántunk: a gyerekek utánunk kiabálták a Tutyi-mutyi móka szófordulatait, hangutánzó szavait. Ez a szeretet hangja volt. Ezt a hangot ütötte meg szimpatizánsokból alakult, lassan állandósult társaság is. Volt lesújtó vélemény is: szektásoknak neveztek. Igaz ami igaz, elég zárt társaság volt a miénk, a környezetből kilógó ízlés- és formavilágot teremtettünk, ami az előadásokból is kicsengett. Visszatekintve sem kell ezt szégyellni, mert a hazug, képmutató, giccses világban Thália sajátos útját jártuk, nem törődve a gúnyolódókkal. Egy csokor a kedves kis emlékekből. A névadó Csucsi volt, aki miután egyik próbán megfogalmazott kritériumokat ízelgetve (ti. rövid, velős, több nyelven is érthető, sokatmondó nevet kerestünk) halkan bökte ki a "Figurát". Többen is hangosan megismételtük, majd egyértelműen elhangzott a döntés: ez az, heuréka! A Tutyi-mutyi móka egyik alapjelenete a tücsök és a hangya La Fontaine-i történetének megfigurásított változata. Ugyanis a hangya pozitív, zenebolond figura volt minálunk, és túlzás nélkül talán száz változatot is elpróbáltunk, újabb és újabb élceket kiagyalva. Örkény ötperceseinek egyikét is színre vittük ebben a gyerekeknek szánt műsorban, amely szerint elindul a tojás világgá és találkozik ezzel-azzal, hogy a közben felgyűlt és nagyon elfoglalt csapat libasorban haladjon a végtelen Sors felé. Nagyon szerették ezt a jelenetet a gyerekek. Házibulira mentünk Csabiékhoz, amikor a (még) gyerek kisBajnák, Gyurika és Gyöngyi felkiáltottak, meglátva minket az ajtóban: megjöttek Tojásék! így lett Toljás, Toljás. A közben beépült "I" betű már csak a gyerekmondóka kedvéért lett kooptálva (TI. "olyan a feljed mint a góljatoljás"). A bemutatón a szolgálatos elvtárs, titokban, fent a függönytartó szuffiták feletti magasságerkélyén nézte végig az előadást. Onnan fentről, minket "lenézve" valószínűleg nyilvánvalóbban érzékelhetőek voltak a rendszerellenes elemek. Talán jelzés értékű volt ez: vigyázó szemeiket már a kezdeten ránk vetették. Talán a legemlékezetesebb szilveszter a varsági volt. Székelyvarságon, boldogult komám és barátom, Madarász Győző és neje Enikő körorvosok voltak. A Figurát igazán szerették és támogatták. Külön busszal mentünk, amit Csabi papája "intézett". A beütemezett disznóvágáshoz egy süldőt vettünk, mely a pálinkával való megitatás szertartásában a Malvin nevet kapta. Ugyanis ketten Dokival, hogy jobban bírja az utat az autóbusz csomagtartójában egy zsákba bekötve, beletukmáltunk egy fél liter igazi máramarosi szilvapálinkát. A libáni hágón átkelve a buszunk megállt és mi Malvint kiszabadítottuk alkalmi fogságából. A nehezen lábraállt süldő sűrűn pislogott és böfögött, ékesen bizonyítva, hogy az alaposan spicces egyént miért szokták a fajtájabelije nevével fémjelezni. Pechemre a disznóvágást vasárnap délelőtt ejtettük meg. Tudniillik és voltam a mészáros és szakács, mint annyi más alkalommal is. 62