Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VIII. Interjúk - Szabó Tibor - színész, a Figura igazgatója

szállásolja el védenceit. A jelen megdermedt, csak múlt és jövő maradt. Óhatatlanul invokálja a Kik vagyunk? Honnét jöttünk? Merre tartunk? kérdéseit. Ha megvizsgáljuk az emberi nem évezredes fejlődését, vidám paradoxonra bukkanunk: a jelenben összpontosuló, meghaló-születő Idő kacsinaz emberállatrém minden alkotása rombolás, és vica versa. A hanyatló, dekadens civilizációk jellegzetes arte faktuma az óvóhely, a menedék. Ezért a világ-színpadot jelképező, ötméteres fémszerkezet alsó szintje: bunker. Katatón mozgású zombik fészkelnek benne - itt a különböző agyműtéteken, lobotómián átesett túlélőknek a mozgásrendszerét és metakommunikációs jeleit használtuk fel. Monomániás monologizálásukat a szélsőségekig eltorzítottuk. A feltörekvő, barbár civilizációk tipikus arte faktuma: a hajó. Ezért a fémszerkezet felső szintje viking szárnyashajóból űrnaszáddá fejlődik. Utasai pogányok, nyelvük fónikus költészet, szertartásaikat atonális zene kíséri. Rituális mozgásuk megkomponálásakor japán és kínai harci művészetek: a shotokan karate-do, a bo-jutsu és a tai-chi ősi technikáit alkalmaztuk. Az előadás iszonyatosan lassú mozgásokra, kínosan vontatott beszédre épül... En ad absurdum komolyan vettem az abszurdot - betartottam a közel háromszáz szünetet, mindazokat a lassításokat, torzításokat és ismétléseket, amelyeket a sztoikus Beckett előírt. "Ez így van rendjén." Az emberiség szerintem nem halálos kómába, hanem halálos közönybe süllyedt. [Megj. Mivel Lantos visszaemlékezései időben nem érkeztek meg saját kérésére közöljük a Dárdai Zsuzsa készítette interjút: Magyar Narancs, Budapest, 1992. XI. 12., 46. oldalj Szabó Tibor színész a Figura igazgatója 1990 őszén kerültem a Figurához, miután az már intézményesült és meghirdették már a versenyvizsgát a színészi állások betöltésére. Amint politikai konjunktúra megengedte, elérkezettnek látták az időt, hogy intézményesített formát adjanak ennek a színháznak. Mindenképpen fontosnak tartom, hogy egyfajta megélhetési formát tudtak biztosítani azok számára, akik ezt csinálták. Mi az ország minden részéből jelentkeztünk a felvételire, 39-en, kilenc helyre, mert az ősfigurások, négyen voltak, az ötödik az Csák, akit hivatalból felkértek az állás betöltésére. Számomra ez óriási szemléletváltást jelentett; Korábban Nagykárolyban éltem, alkalmi zenekarok szólistájaként énekeltem, ez volt az első számú jövedelmi forrásom közben pedig "szállodaportáskodtam". Teljesen véletlenül jelentkeztem, mert 18-33 év között jelölték meg a korhatárt. A versenyvizsga időpontja szeptember 29-e volt, és én október 13-án töltöttem be a 33-at, így éppen hogy belefértem a korhatárba. Szinte jelszerű dolog volt. 93