Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VII. Visszaemlékezések - 6. Töredékek - Albu Annamária, Diószegi Imola, Samu Éva

számot, aztán számoltak az ajándékok között és átadtak neki egy kis csomagot. Ez mindenik lánnyal ugyanígy megismétlődött. Egyszerre bontottuk ki, a csomagokban egy műanyag kacsa rejtőzött, és mindenik állatra a megajándékozott neve volt ráírva. Egy másik évben parányi kaktuszt kaptunk, ezt követően vízfestéket és ecseteket, de mindig titokzatos szertartás kíséretében adták át. A Húsvét volt talán az összes ünnep között a legizgalmasabb. A fiuk már napokkal előtte megbeszéléseket tartottak, eldöntötték, hogy a sok felmerülő ötletből melyiket fogják kivitelezni az adott évben. Külön próbákra is jártak, ha szükségesnek érezték, verseket, idézeteket tanultak. Húsvét másodnapján pedig sorra látogatták a lányokat. Volt év amikor csengő-bongó hangszereiket már a lépcsőház bejáratától lehetett hallani. Nem éktelen lárma volt ez, hanem vidám fergeteg, amiből életkedv áradt. Volt év, amikor meg se szólaltak, titokzatosak voltak, és szavak nélkül is értettük egymást. S mivel látogatásaik célja az öntözés volt, kiemelt pillanat volt produkcióikban. Volt amikor ujjbegynyi illattal kápráztattak el, de történt olyan is, hogy két liter vizet zúdítottak a nyakunkba. Ha még mindig nem világos mitől volt olyan szép a Figurás locsolás képzelje el kedves olvasó, hogy egyedül van, 7-8 ember veszi körül és elkezdődik egy titokzatos szertartás, ahol minden Önért történik. Egyszemélyes nézője egy elbűvölő színházi előadásnak, ahol megtörténik a csoda. Vincze Csilla VII. 6. Töredékek Csak néhány érzés Én nem voltam részese, nem éltem meg a mítoszt. Az érzéseim vegyesek. A rám osztott „szerepet" nem természetesen nem szeretem de dolgozom rajta, hogy az alakítás jobb legyen. Más is van, amit nem szeretek. Fortyogok ha a rendezőnek hajmeresztő ötletei támadnak, ha a színészek az előadáson kívül is szerepet játszanak, ha a díszlet szállítása már vonatszerelvényt igényel, ha a nézőnek már-már könyörögni kell, ha az igazgató.... (hm, róla most talán nem) és sorolhatnám tovább. Nem teszem. Van valami más is. Valami, ami elvarázsolt, ami fogva tart, valami egészen különleges, amitől úgy érzem gazdagabb, több lettem, amit kár lett volna kihagyni. Mi ez a más-Hát maga a Csoda, a Színház aminek és is részese vagyok. Samu Éva A „Játék a tékozló fiúról" előadás próbái a gyergyószentmiklósi fűtött (1993 január) katolikus templomban folytak. Éjféltájt kezdődtek és hajnalban mentünk haza. 70