Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VII. Visszaemlékezések - 3. Az én Figurám és a te Figurád: a mi Figuránk - Török Zoltán

mindig hozzájárult a magyar végzettek hazamentéséhez.) A beajánlásból lett később az első Figura házasság és az első Figura gyerek: Réka alias kicsi Toljás. Az én akkori kétszobás legénylakásomba hamarosan beköltözött Tőni, állandóan megújuló zenecuccal meg néhányszáz lemezzel. A legnagyobb bulik színtere lett ez a lakás, ahol utánam Nagy Árpád (Sárpi) folytatta a legényéletet. Szinte kisregényt írhatnék arról, ami ebben a kétszobás lakásban történt, ezért még visszatérnek ide az emlékezés szálai. Hol itt, hol Emiéknél, hol Lacáéknál találkozgattunk és a beszélgetésekből a színház elméleti téglái! formálgattuk. Lacát meghívta a Művelődési Ház igazgatónője, Varga Gyöngyvér (Gyöngyi) a népszínjátszó csoportba. Igazi Balassit akart faragni belőle, Sombori Sándor darabjában. Én magam is tevékenykedtem előzőleg abban a csoportban. Laca elképzelései azonban mások voltak. Kezdetben alapfokú gyakorlatokat végeztünk közösen, ott a kultúra házában, Gyöngyi jóakaratából és támogatásával, abból a tarisznyából merítgetve, amelyet Laca a temesvári Tháliából hozott magával. Ezek voltak a Tutyi-mutyi móka, nemcsak gyermekeknek szánt összeállítás felé vezető első próbálkozások és a közös, igazi csapatmunka alapjai. Numero kettő. Az Öntöde igazi verbuváló helyé vált, Laca gyűjtögette az embereket, kialakítva az egyes számú generációt. Szakács László (Löki), Borzási Sándor (Sanyi), Borzási Mária, Mezei Ernő (Bongósz), Balázs István, Berei Csilla mind itt akadtak horogra. Mások is csatlakoztak, mint korábban Nagy Árpád, Madaras Attila majd Barabás Zsolt (Zsoli), Árus Zsolt (Zsolt), Árus Katalin (Kati), Berszán György (Gyuri), Ábrám Zsuzsa, Kasztl Csaba (Doki), Kémenes Ildikó (Sefű), Kulcsár Edit, Nagy Géza, Panigai Hona (Ciliké), Szabó Levente (Levi vagy Tücsök), Szász Levente, Hosszú Csilla (később Vincze), Bogdán Zsolt, Gergely Katalin (Piroskati), Fülöp Hajnal (Hajni), Székely Magyari Hunor. A sokoldalúan fejlett szocializmus nem is bocsátott meg nekünk, hogy Thália szekerét tologattuk, mi pedig bosszúból titokban munkaidőben még próbáltunk is, ott bent a nagyipar egyik rejtett zugában. Felelevenítem a vezetőkáderi gyűlés egyik nagy költői kérdését: Egy mérnök hogyan vethet bukfencet? Mert a műszaki értelmiség fiatal képviselői nem azon törték a fejüket, hogy fellendítsék a szocialista nagyipart, hanem valóban bukfencet vetetek, ráadásul közönség előtt. Perzsára kerültünk, a párttitkár és a doktor-mérnök-igazgató elé: üvöltve hozták a tudomásunkra, hogy ezt nem tűrik meg. Alig egy év múlva, amikor a Korunk, Kántor Lajos tollából lehozta, hogy a Figura gyermekműsora a modern színház előfutára. A régen várt megújuló színjátszás elemeit hordozza, ugyanaz a vezető káder már megbocsátóan veregette meg a vállunkat. A kor erkölcse szerinti magatartásforma. És sajnos nem csak a letűnt időkre jellemző. Ezek voltak talán közös-életünk legszebb, legmaradandóbb évei. Együtt szilvesztereztünk, buliztunk, kerékpártúráztunk, húsvéti locsolkodtunk, jártunk gombászni miközben családot alapítottunk, gyerekeink születtek, a csapat állandóan 61