Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VII. Visszaemlékezések - 2. Életem legszebb, legtartalmasabb időszaka - Kulcsár Edit

munkájából. Sziszifuszi munka, de élvezzük. Itt mindig történik valami, ha nem máshol, bennünk. Az Übü király játékterének kitalálása fordulópont. Laci két játékporondot képzel el folyosóval összekötve. Hevesen vitatkozunk mindannyian. Másnapra hozza a jó megoldást. Ettől kezdve működni kezd az előadás. (Jariy: Übü király) Kerül valahonnan egy Artaud könyv, cikkek Grotowskiról. Visky Andrásnak mesélek olvasmányainkról. "Ti már könyvet is együtt olvastok?"—kérdezi. Legalábbis kézről kézre adjuk. Varságon szilveszterezünk és előadjuk a Tutyi-mutyi-móka című gyermekműsort. Templomozás után begyűl az egész falu, gyerekek, nők, férfiak. A végén szűnni nem akaró taps, egy öreg bácsi szemében könnyek, elénekeljük a Figura-himnuszt. Szinte pszihoanalízis, amit magunkról, egymásról, a csapat állapotáról kiderítünk. Minden terítékre kerül. Kommunáról álmodunk, egy olyan házról, ahol együtt élhetnénk. A városban is jelenség lett az életmódunk. Szeretnek minket. S a felejthetetlen Vérnász próbák. A Menyasszony és Leonardo jelenete az erdőben. A szöveg félelmetesen érzéki és költői. Nehezen találjuk a helyes utat. Laci azt mondja, álljunk egymásnak háttal pár méternyi távolságra és koncentráljunk a társunkra, majd csendben induljunk felé. Egyre erősebben érzem Leonardo testének kisugárzását, ahogy közeledik! Utána kibukkan belőlünk a jelenet. A Vérnász előadásai alatt végig érzem Bocsárdi Laci, a rendező szuggesztív jelenlétét a nézőtéren. Állandó kapcsolatban van a csapattal. 59