Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

Bevezető

Bevezető Miért? 1997-ben Szkéné Színházban vendégszerepelt a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron társulat. Witkaczy: Vízityúk című darabját, Bocsárdi László állította színpadra. A sztirrealisztikus hangulatú előadás a lengyel abszurdnak a legmélyebb rétegeit ragadta meg, amely magyar színházi közegben szinte ismeretlen. Megtörtént az, amit mindenki a színház esszenciájaként emleget, a páratlan és egyszeri színházi pillanat. Bocsárdi Gabriella, fekete matt-selyem áttört jelmezében az indiai táncosnők- vagy a flamenkók nász-táncára emlékeztető különleges mozgásával, igazi madarat idézett meg: Kurka Vadna - "Vízityúk". Ez a szó abban a pillanatban kitörölhetetlenül bevésődött emlékezetembe és összemosódott a színészi alakítással. Hogy a színház mágia, akkor hittem el. Innen egyenes út vezetett oda, hogy kiderítsem, honnan van ez az energia, ez a kifejező erő? Nem véletlenszerű pillanat volt, azt az előadás egésze tükrözte. Az út a Figurához vezetett. Hogyan? Szabó Tibor, a Figura Stúdió igazgatójával folytatott beszélgetés során kiderült, hogy igen sok anyag, dokumentum összegyűlt, hogy nagyon jó lenne, ha ezeket összerakná valaki, különösen amiatt, hogy közeleg a színház intézményesülésének tizedik évfordulója. A könyv első részének vázlatos rajzában a hangsúlyt a korai, színháztörténeti szempontból jelentősebb időszakra fektettem. Ezt a történeti vázlatot csupán az interjúk vezérfonalának tekintem. Kihagytam a Figura Sepsiszentgyörgyön létrehozott előadásait, ugyanis szerintem ezek egy más tanulmány kereteibe tartoznak és részletes feldolgozást igényelnek. 5