Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VIII. Interjúk - Vadas László - rendező-szakos hallgató

léthelyzetben sem, az emberekben sem. Az volna a nagy hiba, ha valamilyen módon kötődnének a régihez, mert azt más helyzet szülte, más emberek és más gondolkodás. Nekem az egyik pozitív tapasztalatom az, hogy a jó minőségű színházi nyelvet a tehetséges, a felkészült emberek mindenhol értik. Rendkívül jó élmény, hogy ez így van Írországban, Spanyolországban, Franciaországban is. Sztanyevszkijnek, meg a hasonló műhelyeknek nincs szükségük arra, hogy mással is dolgozzanak oda én nem mennék el. Abban a pillanatban, amikor egy ilyen jellegű társaságnak szüksége van arra, hogy más valakivel dolgozzon, másokat fogadjon be, más valaki gondolkodását ugyanúgy szervesen beépítse a kis közösségekbe, akkor felbomlik. Vannak lépések, ahonnan nehéz visszalépni. Oda már csak a hátsó ajtón lehet bemenni. Vadas László rendező-szakos hallgató Mikor és hogyan kerültél a Figura Stúdióba? 1995 nyarán, Kolozsváron a Magyar Színházzal szemben levő villamosmegállóban álltam. Éppen edzésre készültem, amikor két barátom arra járt és megkérdezték, hogy elmegyek-e velük felvételizni egy Hargita megyei alternatív színházba. így nem mentem el edzésre, hanem jelentkeztem és felvettek. Korábban már jelentkeztem Vásárhelyre, színész szakra, de ott nagyon furcsa dolgok történtek legjobban az idegesített, hogy olyan magas lóról beszélnek velünk. Felkészítőn a bizottság ott ült egy asztalnál, mi meg ott tengtünk-lengtiink, egy idő után megelégeltem, és hoztam egy asztalt leültem a bizottsággal szemben, hiszen éppen ők hangoztatták állandóan, hogy egyenlő partnerek vagyunk... Természetesen nem sikerült, a vizsga, de az igazság az, hogy nem is voltam úgy felkészülve, inkább játékból mentem el. Mikor a Figurához felvételiztél, ismerted már a társulatot, láttad az előadásaikat, vagy hallottál róluk? Nem. A felvételi furcsa volt, mivel Vásárhelyen mást láttam, ami Csíkszeredában történt az sokkal közelebb állt hozzám. Embernek néztek, egyenrangú félnek, és nem volt semmiféle célozgatás, amikor valaki gyengébbnek bizonyult. A játékosságra és az önmagad felvállalására bíztattak, arra, hogy merd magad felvállalni még ha kancsi vagy, kopasz, vagy akármilyen. Mire számítottál, a színház vonzott vagy a társaság ? Mindkettő. Mikor az eredmény hirdették, ahányan voltunk, annyi félék, a felvételizőknek körülbelül a felét vették fel. Elég szigorúak voltak, főleg a fantáziára és a kombinációkézségre figyeltek. Korábban nem jártál Gyergyóban, milyen volt a találkozás a várossal, a társulattal? 109