Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)

A helybeli ítészek írásai nem játékbeli stíluskülönbségek szempontjából elemzik Somlay játékát, valamint a társulat többi tagja által hagyományosan művelt színpadi játékot, mert az erre vonatkozó információk még nem érkeztek meg a Bácskába, s tudásuk ilyen tekintetben hiányos volt, de leírásaikból egyértelműen kitetszik, hogy erről van szó, s becsületükre legyen mondva, hogy meglátásaikat regisztrálva a szezon végére a Somlay által bemutatott újítást már teljes mértékben el tudták fogadni.

Prokópy elöljáróban a Kurucz Féja Dávid második előadásáról elmondja, hogy az kicsit jobb volt ugyan mint az első, de a 3. felvonás végén „nagy mérvű [volt az] akadozás és zűrzavar”, a 4. felvonás utolsó jelenetét pedig teljesen ejtették a színpadon lévők. Mindebből -r., a Zombor és Vidékének kritikusa, legalábbis a beszámoló tanúsága szerint, mit sem látott, mindössze azt tette szóval, hogy a repríz ugyanolyan volt mint a bemutató. „Szomorú látványt nyújtottak [viszont] az üres széksorok” - írta.52 Ellentétben Prokópyval -r. az első produkciót elemezte részletesen. Megjegyezte, hogy a „vérszomjas Ráskayné” szerepét alakító Kresz Irma „Első megjelenése nem sok rokonszenvet keltett”, viszont jelenetről jelenetre fejlődött és a 3. felvonás végén „győzedelmesen megállotta helyét” olyannyira, hogy egészen elragadta a közönséget. Kresz Irmával kapcsolatban még csak annyit: mindkét színházi tudósítás megemlíti a drámai hősnő egyik szignifikáns fogyatékosságát, nevezetesen: „Nagy kár, hogy fátyolozott hangjával fényes talentumát nem búja érvényre juttatni”.53

Mindkét kritikus egyértelműen pozitívan nyilatkozik Ungváry Miklós (Gábor lantos) és Mezei Kálmán (Esze Tamás) alakításairól. Az előbbi „az első felvonásban gyönyörű verseket szaval és Boriskával (Révész Ilonka) való páros jelenetében a fakadó szerelem bájos idilljét sok poézissel mutatta be”. Az utóbbi, Mezei „a bujdosó kuruc keservét tárta fel őszinte érzéssel és gyújtó szavai nagy hatást értek el”.54 A szépen szavalás mint esztétikai kategória a látott színpadi produkció művészi megmérettetésének zsinórmértékeként van jelen mind a Bácska, mind pedig a Zombor és Vidéke referensének írásában.

Véleménykülönbség megfogalmazására Somlay színpadi játéka adott okot. Úgy tűnik -r., a Zombor és Vidékének kritikusa több megértést tudott tanúsítani annak a még huszadik életévét sem betöltött, drámai hősöket játszó pályakezdőnek, aki vígszínházi növendék korában a többi között Ermete Zacconit

23