Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)

következményének elmarasztaló véleményét49 ugyanúgy a Bácska kritikusa sem találta fel magát a színpadon látott újítás megítélésében. Hogy miről is volt szó tulajdonképpen ott Zomborban, 1902 októberének elején a Kurucz Féja Dávid előadásán, amikor a darabot másodszor is műsorra tűzték, lévén hogy az ünnepi díszelőadáson, melyen nemcsak általában emlékeztek meg az aradi tizenháromról, hanem elsősorban a zombori születésű Schweidel József emlékét idézték fel abból az alkalomból, hogy szülőházára aznap tették fel az emléktáblát, melyet Szigeti István kőfaragó készített,“ nos tehát, hogy miről is volt szó a nevezett ünnepi előadáson, nem valószínű, hogy a történés pillanatában bárki is megértette volna a nézőtéren ülők közül. Az eseményen egyébként számos családtag, jeles városi és megyei tisztségviselő, de még a neves szerb költő, Laza Kostic is megjelent.

A „lélekemelő ünnepély befejezésedként mutatta be a társulat másodszor Fényes Samu történelmi drámáját, s Prokópy tanár úr ez alkalommal, most már az operettszemélyzet bemutatkozásának összefüggésében, rászánta magát arra, hogy a lehetőségeihez mérten, érdemében szóljon a produkcióról.

Mielőtt mi is érdemében szólnánk a referens színjátszással kapcsolatos meglátásairól, Somlayt idézzük, lévén hogy véleményünk a kritikaírásról és a kritikát írókról minden tekintetben megegyezik a színészóriáséval: „Aki kritikát ír... ezzel együtt önmagáról is bírálatot ír, saját kezűleg és ezt sohasem tagadhatja le. ... A kritika nem a nagyképűség s nem a tudatlan tudálékosság műfaja”.51

Nos tehát bármennyire is gyermekcipőben járt a vidéki színikritika írása a századfordulón, számtalan esetben mégis tartalmazott olyan elemeket, melyeknek alapján egy-egy színpadi produkcióról az utókor némi felvilágosítást kaphat. Amennyiben a vidéki előadásnak két kritikusa is akadt, az egymást kiegészítő beszámolók azt is lehetővé teszik, hogy az emlékmorzsák egymáshoz illesztésével a későbbi kor figyelmének középpontjába került színházi jelenség megidézése nagy vonalakban lehetségessé váljék. Ignotus írása az Antonius és Kleopátra, a Somlay-jelenség megidézésére alkalmas összeállítás volt, de nem kevésbé volt az a Prokópy-tudósítás, valamint a Zombor és Vidéké-ben -r. tollából közzétett ismertető sem, még akkor sem, ha a lényeget érintő dolgok megfogalmazásának minősége kérdésében a különbségek szemmel láthatóan Ignotus javára billentik a mérleget.

22