Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)

A zombori városi színház új igazgatójának működésére vonatkozóan „A színi évad elején” című cikk rögzítette mindazokat az elvárásokat, melyeket a helybeli ítészek meg a közönség kívánalmainak, igényeinek megfelelően fo­galmazott meg a cikkíró. Elöljáróban szólt az október 4-én illetve 5-én műsor­ra tűzött Kurucz Féja Dávidról és a Lotti ezredeseiről Az előbbiben a drá­mai, az utóbbiban az énekes személyzet bemutatkozása volt esedékes. A ke­gyelet napjának tartott október 6-án kellett hogy megkezdődjék az évad, de ezzel kapcsolatban a tudósító erélyes tiltakozása is megfogalmazódott. Neveze­tesen arról volt szó, hogy a mártíromságra való emlékezésnek ezen a szent napján megengedhetetlen vétségnek számított az, hogy a színházban egy vígjá­ték nevettesse meg a nagyérdeműt. Márpedig a műsort A páholy hirdette, s ez váltotta ki a felháborodást. „Ezt nem hagyhatjuk szó nélkül - írta a cikk szer­zője. - Meg vagyunk győződve, hogy a társulat igazgatója és tagjai mind lel­kes honleányok és honfiak és jól tudják, hogy október 6-ika a magyar nemzet gyászünnepe, mikor az egész nemzet gyászol, és ezenfelül Zombor város ha­zafias közönsége, városunk szülötte Schweidel aradi vértanú szülőházán emlék­táblát leplez le.” Különben is a „hazafiúi kegyelettel” nem fér össze az, hogy a színtársulat „ezen a napon sikamlós darabban jelenjen meg a világot jelentő deszkákon”. A szerző arra is felhívta a színi direktor figyelmét, hogy a ma­gyar irodalomnak számos „történeti, hazafias színműve van”, tessék azokból választani!” E megjegyzés után a cikk szerzője Monori ún. színházi jelentését ismer­tette, melyben a társulat tagjainak a névsora és a tervbe vett műsorrend kapott helyet. Megállapította, hogy eredményekben gazdag évadra számíthat a város színházkedvelő társadalma, mert az „eddigi szerepléseikről sok szépet és jót olvastunk és hallottunk, és így reményünk van arra, hogy a színi évad sike­rülni fog”.34 A műsorterv új meg régi darabokat sorolt fel: kedves zenéjű operetteket, népszínműveket, énekes bohózatokat, vígjátékokat és természetesen drámákat is, s mindezekkel elégedett volt a cikk írója, aki azt is tudni vélte, hogy az igazgató ígéretet tett, miszerint a budapesti színházakban játszott legjobb mű­sordarabokat is bemutatja majd a társulat. Ilyenformán a három hónapra terve­zett idény számos műélvezetben gazdag élményt nyújthat majd a helybéli színházkedvelőknek.35 15

Next

/
Thumbnails
Contents