Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)

lyen lenne ennek a felismerhetően nagy tehetséggel megáldott színésznek egyegy alakítása ideális körülmények között.

Csiky Gergely Két szerelem című történelmi drámájának megtekintése után Prokópy elöljáróban megállapította: „Igazán kár, hogy a komolyabb irodalmi színvonalon álló műfaj nem bír nálunk nagyobb érdeklődést támasztani”, majd pedig a szereplők teljesítményét elemezve megjegyzi: „Ami Somlay (Miklós) játékát illeti, hajlandó vagyok az abban észlelt lagymatagságot a kissé bizonytalan szövegtudás rovására írni; volt azonban egy-két határozottan jó jelenete is, amelyben megmutatta, hogy nem mindennapos alakító képességét érvényesíteni is tudja, ha komolyan akar”.11

Csiky másik darabjának, a Cifra nyomorúságnak bemutatójáról is említett kritikusunk tájékoztatását olvashatjuk a Bácskában, melyből egyértelműen kitetszik, hogy Somlay természetes játékstílusát kezdi megszokni, mi több, ha fenntartásokkal is, de elfogadni a tanár úr. „Somlay mint Poprádi Endre igen sikerült alakítást nyújtott a mellyel még az ő különös, folyton a görbe vonalra emlékeztető testtartása is összhangban volt; csak azt nem tudni megérteni, miért tekinti oly makacsul a zsebeket kézsüllyesztőnek?”“

A korabeli magyar drámairodalom két szerzőjének Ferenczy Ferencnek Pogány Gábor, valamint Karczag Vilmosnak Lemondás című színpadi alkotásában meg a Rang és módban Somlay színészi közreműködése félreérthetetlenül a kudarc jegyében alakult. Ferenczy és Szigeti darabját Prokópy Imre, Karczagét pedig Kohlmann Dezső recenzálta a Bácskában.

A nemrég felfedezett Ferenczy színpadi müvének bemutatását érdeklődéssel várta a referens, de várakozásaiban csalódnia kellett, s ennek oka „a darab szerkezeti hibáin kívül abban keresendő - úja Prokópy - hogy a címszerep megszemélyesítőjének Somlaynak az alakítása nem volt eléggé egységes és következetes. Pedig éppen ennek a darabnak a sikere kilenctizedrészében a főhős játékától függ: ha ez jó és felkelti a nézőben azt a bizonyos színpadi illúziót, nagy hatása szinte elmaradhatatlan, ellenkező esetben a darab sorsa meg van pecsételve”.13

Elképzelhető, hogy ideálisabb körülmények között a fiatal Somlay képes lett volna elfogadható Pogány Gábort megjeleníteni a színpadon, de ez magán a gyenge színpadi szövegen mit sem segített volna.

31