Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)

Ugyancsak Tamás Ernő szólt arról is, hogy „Somlay, a színész és az ember az életben és a színpadon egyaránt nem a könnyű érvényesülést, a fél kézzel megoldható feladatokat kereste. ... Fiatalon, amikor férfiszépsége valósággal kijelölte a - hősszerelmes - szerepkörre (indulásakor még uralkodott a szerepkör fogalom), ő a legnehezebb, a jellemszerepeket választotta, mert az emberábrázolás volt az eszménye”.“ Prokópy Imre színi bírálatainak nagy része viszont arra utal, hogy Somlay nehezen tudta magát elfogadtatni a „természetes színjátszás” úttörőjének Zomborban. A tanár úr még a drámai hős kategóriát is elvitatta tőle Bartók Lajos négyfelvonásos verses drámájának, a Thuran Annának bemutatója után állítván, hogy „Igazán érthetetlen... miért akarják ezt a szép tehetséggel rendelkező bonvivánt [!] erőnek erejével drámai hőssé megtenni”.®

Az elmondottakból is kiderül, hogy az igényes, változatos, korszerű színházi törekvések megvalósításával vidéki viszonylatban Monori Sándor sem kívánt adós maradni. A közönség elvárásai viszont nem mindig egyeztek azzal, amit a társulat produkált. Mindenekelőtt a bemutatott operettek, zenés darabok mennyisége - de gyakran a minősége is - nem volt azon a szinten, mely a nézők e műfaj iránti igényeit kielégítették volna. A Lotti ezredeseinek repríze alkalmából fogalmazott K[ohlmann] D[ezső], s következőképpen: „A zenekart azonban jó volna valahova iskolába küldeni, játéka gyarló”.70 A hagyományos receptek alapján színpadra állított, tiszavirág életű, Budapesten is nagy sikerrel bemutatott tucatdarab A kadétkisasszony összhatásán is elsősorban a rossz zenekari kíséret rontott, még akkor is, ha a fogyatékosságokat a pompás trikószerepekkel igyekeztek elpalástolni.71

A legtöbb hiányosság forrásául az ún. „egypróbás” rendszert kell megnevezni. Tisztában voltak ezzel a vidéki színjátszás jóindulatú referensei is. Mind a Bácska, mind pedig a Zombor és Vidéke többször is elítélte ezt a gyakorlatot. K[ohlmann] D[ezső] például a Lámpa az ablakban című francia bohózat előadásának bírálatában éppen Somlayról írva fogalmazta meg elmarasztaló észrevételét az egypróbás rendszerről, védelmébe véve a fiatal színészt, mert időnként hiányos volt a szereptudása. „Már súlyosabb beszámítás alá esik Somlaynak (Jacques La Tourette) határozottan gyenge alakítása, melynek vajmi kevés köze volt a nőhódítás, a nőcsábítás terén szinte zseniális Jacquesnak rendkívül ügyesen megírt szerepéhez. Elvégre nem csodálom, ha ez a különben tehetséges fiatal színész nem tud kellőképpen érvényesülni. Hetenként 3-4-28