Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)
koztatóipar produktumaiban a ráosztott feladatok realizálásakor csak az arra rendelkezésre álló időt fordítja. Általában ennek következménye a hiányos szövegtudás lesz, s miután ez kitapintható hiányosság, a színikritika tárgyát képező állandó megjegyzések, elmarasztalások tárgyát képezi majd, - lévén hogy a közönség szempontjából egy színpadi produkció létrehozásának kedvezőtlen körülményei nem szolgálhatnak mentségül. A küldetésének teljes tudatában lévő színész viszont, mint amilyen Somlay Artúr volt, mindig is megtalálja a módját annak, hogy - mint színészünk is tette volt - a színpadi alakításaiban tapasztalt, a körülmények következményeként jelentkező sorozatos kudarcot, balsikert ellensúlyozva, a színészi játéknak olyan szféráit is megnyissa a nézők előtt, melyek a csoda, a varázslat megnyilvánulásával lesznek azonosak. Az idény kezdetekor, a Kurucz Féja Dávid címszerepében bemutatkozó Somlay színpadi játékával a referens, Prokópy Imre nemigen tudott mit kezdeni, mert a látott alakítás nem egyezett egy drámai hős színpadra állításának addigi, elfogadott megjelentetési gyakorlatával. A bírálattevő bizonytalanságát csak elmélyítette az a tény, hogy Fényes Samunak ez a színpadi műve „szemben áll[t] a századforduló kuruc romantikájával, Herczeg Ferenc Ocskay brigadérosának megszépítő, a múlttal a mát igazoló szemléletével”, lévén hogy „a kuruc témával a millenniumi görögtűzben lankadó függetlenségi eszmét éleszti ugyanazzal a keserűséggel és szenvedélyes indulattal, mint majd Ady kuruc versei”.45 A történethez még az is hozzátartozik, hogy a Kurucz Féja Dávid 1902- ben a Vígszínház Ditrói Mór által kezdeményezett magyar drámaciklusának egyik produkciója volt. Ezzel a vállalkozással kapcsolatban Bárdi Ödön a következőket írta: „A közönség egyszerűen bizalmatlan volt a magyar szerzőkkel kapcsolatban, és ez sok ifjú tehetségnek szegte szárnyát. Kellett hát valaki, aki fölrázza tespedéséből az írókat, a kritikát, a közönséget. Ez a valaki Ditrói Mór színigazgató volt... És bár volt a ciklusnak néhány darabja, amely nem sok vizet zavart, végeredményben olyan sikert aratott ez a vállalkozás, amely föllelkesítette a közvéleményt, hitet öntött az írókba, és megindította azt a folyamatot, amelynek szép eredményeit senki sem merte remélni. ... Ha nem is járt anyagi sikerrel ez a száz előadás, színházunknak dicsőséget szerzett, és elhallgattatta azokat, akik eddig bizalmatlanul nézték a Vígszínház idegenből táplálkozó működését. A magyar drámairodalmat pedig olyan szárnyakkal látta 20
