Káich Katalin: Somlay Artúr, a pályakezdő színész - Skenotheke 6. (Budapest, 1999)
rére is, akivel Somlay mindjárt az elején az első produkcióról, a Kurucz Féja Dávidról írt bírálat megjelenése után szópárbajt vívott a sajtóban.41 A drámai személyzet bemutatkozása céljából a színidirektor Fényes Samu négyfelvonásos történelmi drámáját, a Kurucz Féja Dávidot választotta. Prokópy megdicsérte Monorit a darabválasztásért, elmarasztalta viszont a helybeli nagyérdeműt, lévén hogy az nem méltányolta kellőképpen a választást, s így félig üres ház előtt játszottak a színészek. Ezt a tényt nem tartotta valami biztató jelnek az idény kezdetén. Véleménye szerint a „zsibbasztóan egyhangú nyári hónapok” után azt várná az ember, hogy a szellemi élvezetet nyújtó színház több figyelmet kap majd. Az előadásban részt vevőket szintén megdicsérte a kritikus, mert mint állította, az üres páholyok nem szegték kedvét a színészeknek, akik „elejétől végig lankadatlan iparkodással játszottak”. A produkció műszaki szempontból sem esett kifogás alá. Jó volt a háttérzörej - harci zajok, lódobogás, trombitaharsogás -, „a színpadi része azonban csak egyes jelenetekben elégítette ki a magasabb követelményeket”.42 Prokópy nem akar - mint írta - elhamarkodottan az első benyomások alapján „ítéletet mondani” a társulatról, nincs szándékában mindenáron bírálni, véleményt is csak azokról mond elsősorban, akiknek színpadi játéka kielégítő volt. Kresz Imrét dicséri, meg a kedves ügyes naivát, Révész Ilonkát, s név szerint említi Bozóky Boriskát is. A férfiak közül főleg Ungvári, Mezei „azután Somlay” alakításait emeli ki. Szól a gondos rendezésről, a megfelelő jelmezekről, díszletekről, a selyembe csomagolt véleményből azonban kilóg a lóláb: „csupán a szereptudásra kellene nagyobb gondot fordítani”.43 Az énekes személyzet bemutatkozására a kétfelvonásos bohózat, a Lotti ezredesei adott alkalmat. Összehasonlítva az előző produkcióval most már elmondja a bíráló, hogy a Kurucz Féja Dávid meglehetősen gyenge előadás volt, viszont „az operette személyzet első felléptével, szinte egy csapásra meghódította a közönséget és biztos, teljes sikert aratott”. Az elegáns Ágotái Ferenc, valamint a bájos megjelenésű primadonna, Csongort Mariska a címszerepben talpra állította a közönséget. Jó volt a rendezés, szépek és ízlésesek voltak a jelmezek, a zenekar kifogástalan kíséretet biztosított, zajos nyűt színi tapsokat kaptak a táncbetétek is. Ezúttal kétmondatos vélemény járt ki Somlay Artúrnak is: „...az indus alkirály sablonos szerepében Somlay buzgólkodott jobb sorsra érdemes igyekezettel. Azért írom, hogy »sablonos«, mert ez az 18
