Molnár Klára: A Népopera - Városi Színház 1911 - 1951 - Skenotheke 5. (Budapest, 1998)
A Népopera - Városi Színház története
A Népopera-Városi SzInhäz 1911-1951 hon és külföldön sikeres operettprimadonna lett. Néhány előadás után alig volt nézője a darabnak, így hamar lekerült a műsorról. ' 1939 októberétől Czakó Pál igazgatta a színházat, a bérlő továbbra is Föld Aurél maradt, aki eladósodván többször is fizetési felszólítást kapott. 1939. decemberében Czakó fizetés kedvezményt kért a székesfővárostól, s halasztást kapott. 1940. február 21-től a színház főrendezője, Tihanyi Vilmos lett az új igazgató, a bérlő még mindig Föld. A színház anyagi helyzete egyre válságosabbá vált, Föld fizetésképtelen lett, s június 15-i határidővel kénytelen volt a Városit visszaadni a fővárosnak. Ebben a már anyagilag válságos utolsó évadban Madách: Az ember tragédiája volt az első premier, Czakó Pál rendezésében. Az operett-bemutatók Lehár Ferenc jegyében teltek, három műve is műsorra került. Januárban A víg özvegy és a Luxemburg grófja, februárban A kék madár, mindhárom Tihanyi Vilmos rendezésében. A kiállítás az anyagi csődből adódóan szegényes volt mind díszletben és jelmezben, mind az igazi nagy nevek felléptetésében; nem is keltett érdeklődést. Márciusban egy ősbemutatóval, Krasznai Mihály kánonjával próbálkozott a vezetés. Erre az előadásra neves művészeket szerződtettek, a címszereplő Kosáry Emmát, a két férfi főszereplőt Greguss Zoltánt és Mihályffi Bélát. Szubrett, az ekkor már Bécsben és Berlinben is sikerrel fellépő Csikós Rózsi volt, de ők sem tudták megmenteni az előadást a kudarctól. MAGYAR MŰVELŐDÉS HÁZA 1940. május 7-én bezárta kapuit a színház. Ezzel egy korszaka is lezárult az intézménynek. Ezután visszakerült a székesfőváros birtokába, és 1945-ig mint népművelési intézmény szerepelt. A tevékenység lebonyolításával az Iskolán kívüli Népművelési Bizottság volt megbízva. 1940. október 17-én nyílt meg Magyar Művelődés Háza néven. Programját vezetője, Novágh Gyula a Magyar Színpadnak adott nyilatkozatában úgy jelölte meg, hogy „az intézmény ezentúl nem színház, hanem kultúrház”, amelyet a Magyar Szabadidő Mozgalom jelentős szervévé kívánt fejleszteni. Célul tűzte ki a munkások tervszerű és intézményes művelődésének, szórakoztatásának megszervezését, ehhez olcsó helyárakat kívánt biztosítani. Ahogy Kerner István rendezte a Népoperában az első népszerű hangversenyeket és vele költözött át a Filharmónia a Vigadóból a Népoperába (majd 30 hangversenyt vezényelt 1914-1917 között), úgy a Magyar Művelődés Háza jelentősége, mint népművelési - kulturális centrum - a Nemzeti Színház és az Operaház előadásain tűi - a hangversenyeket helyezte központba: A 40-es évektől olyan karmesterek kerültek a zenekarok élére, mint Vaszy Viktor, Ferencsik János, Fricsay Ferenc, Forray Miklós, Kenessey Jenő, Sergio Failoni, Wilhelm Furtwängler, Issai Dobrowen. Önálló 21
