Molnár Klára: A Népopera - Városi Színház 1911 - 1951 - Skenotheke 5. (Budapest, 1998)
A Népopera - Városi Színház története
Bevezető senki és Szigeti József: A vén bakancsos és fia, a huszár című művét. Májusban a. buda-temesvári színtársulat Sebestyén Géza igazgató vezetésével lépett fel az épületben, műsorukon operettekkel. Nagy sikert aratott mind a közönség, mind a szakma körében Johann Strauss Cigánybárójának előadása. A korabeli kritika tanúsága szerint irodalmi kulturáltság, biztos stílusérzék jellemezte előadásukat. Kiemelték a Szaffit alakító Pataky Vilma gyönyörű szopránját. A volt Népoperának is tagja volt a címszerepet életre keltő Kertész Vilmos, és a Gábor diák szerepében színpadra lépő Pajor Ödön. Az 1916/17-es évadtól Beöthy László bérelte a színházat a fővárostól, elsősorban operettek játszására. Beőthynek ez lett a harmadik színháza a Király és a Magyar Színház mellett. Nyitás előtt kisebb átalakítást végeztek az épületen. A nézőteret átfestették, a fehér falakat bordóvörösre változtatták, felújították a színpadtechnikai berendezéseket, új gépeket alkalmaztak, modernebb lett a világítás is. A színház vezetésében Márkus Jenő a székesfőváros tanácsnokaként Budapest városát képviselte. Főrendező, a kiváló operettrendező Stoll Károly lett, rendezők Vágó Béla és Tóth József. Az új társulat tagjai között találjuk Dömötör Ilonát az Operaházból, Simon Mariskát Kolozsvárról, Sziklai Józsefet a Vígszínházból, Fercnczi Károlyt, Gyárfás Dezsőt, Tisza Karolát. Karmesterek Bertha István, Békéssy Ferenc, Virányi Jenő. Beöthy színházának első bemutatója a Londonban már nagy sikerrel játszott Oscar Straus operett A csokoládé katona volt. A librettót két bécsi szerző, Bernauer és Jacobson készítette Bemard Shaw: A hős című darabjából. A premieren a szerző vezényelt, és még jelen volt az egyik szövegíró, Leopold Jacobson is. A Stoll Károly rendezésében színpadra állított előadásnak akkora volt a sikere, hogy a közönség megismételtette a finálét, Dömötör Ilonát és Sziklai Józsefet többször kitapsolta. Kevésbé volt sikeres a további három Oscar Straus mű, a Legénybúcsú, A csodacsók és a Varázskeringő bemutatása. Érdeklődés hiányában hamar lekerültek a műsorról, s ugyanerre a sorsra jutott Raupach: Molnár és gyermeke című drámája is. Az évad legnagyobb visszhangot kiváltó előadása Kövessy Albert daljátéka, A Gólem volt, zenéjét részben szerezte, részben zsidó motívumokon felépülő zenékből hangszerelte Virányi Jenő. Az 1917. január 12-én bemutatásra került műnek 50. előadását május 30-án még mindig teltház előtt játszották. Kövessy a szöveget nem az akkor igen népszerű regény nyomán írta, hanem a régi prágai gólem legendát vette alapul. A prágai rabbi villámlás, mennydörgés kíséretében életre kelti a Gélemet, az agyagszobrot, hogy szolgálja őt. A címszerepre Bakó Lászlót, a Nemzeti Színház művészét szerződtette Beöthy, akinek fenséges alakítása, nagyszerű maszkja döbbenetes erővel lebilincselte a közönséget. A rabbit Inke Rezső, leányát Dömötör Ilona keltette életre. 12
