Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Regős János: A színész mint embertárs megismerése…
a Szkénét hogy félkész, kiérleletlen, kócos, megítélhetetlen produkciók halmaza kerül bemutatásra. Ez már aránykérdés. Ebben a tekintetben nagyon fontos szerepem van. Schilling Árpád és a Krétakör Színház - amely most azt a fajta új gimnazista közönséget hozza, amit a Tanulmány Színház a nyolcvanas évek elején - legszívesebben mindennap játszana. Ezt én nagyon meg tudom érteni. Ennek ellenére az a dolgom, hogy minden sértődés nélkül megértessem, az „öregekkel” sem szabad úgy beszélni, mintha őket azon nyomban le kellene törölni a pályáról. Még a Népszínházban tanultam meg, hogyan kell az egészen különböző beállítottságú művészekkel szót érteni. Tulajdonképpen ezen múlik a színház. Nem is annyira azon, hogy kihez tartozunk, és mennyi a pénz. Gazdálkodtunk mi már ötvenezer forintból is, akkor Cseh Tamáson és Sándor Györgyön kívül senki nem kapott gázsit, mégis működött a Szkéné. A színház az izgalmas emberi viszonyokon múlik. Néha keménynek, kegyetlennek kell lenni, de soha nem olyankor, amikor a másik könnyen sebezhető. • Ez a gyakorlatban hogy néz ki? Megmondod, hogy ennyiszer nem játszhat ez meg ez, erre nem lesz érdeklődés, azt pedig rossznak tartod?- A legfontosabb dolgokban őszintének kell lenni, de nem durvának. Ha van például valakinek egy rossz tulajdonsága, és valami olyat akar csinálni, amire éppen emiatt nem lenne képes, akkor szólni kell neki. Somogyi Istvánnal például nemrég volt egy beszélgetésünk. Azt mondta, ha én elmennék a Szkénéből, akkor neki nagyon megfelelne ez a színház, jól ellenne itt a csoportjával. Jó lenne úgy dolgozniuk, hogy csak ők vannak itt. Erre azt feleltem, ha mondjuk feljönne ide a rektori hivatalból a titkárnő, és azt mondaná, amikor éppen próbáltok, hogy fejezzétek be, mert egy értekezlet lesz, akkor vajon el tudnád-e nyomni magadban a rendezőt, akinek mindennél fontosabb a saját előadása. Valószínűleg nem. Két hét múlva nem lennél az egyetemen. Mert te, Somogyi István, ilyen vagy. A magad logikája szerint, jogosan azt hiszed, hogy amit csinálsz, milliószor fontosabb, mint amit a rektori tanácsban megtárgyalnak. Nem arról van szó, hogy bármit is egymás fejéhez vagdossunk, de vannak tulajdonságaink, amelyekkel számolni kell. Nekem az a dolgom, hogy minden itt fellépő alkotó tulajdonságaival, művészi, emberi kvalitásaival megismerkedjek. Ä Szkénében egyszer szinte mindenki felléphet, hogy megmutassa, mit tud, másodszor már meggondolom, hívom-e. Ä legfontosabb, hogy sértődés nélkül meg tudjam értetni a másik 42
