Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Regős János: A színész mint embertárs megismerése…
• A Szkéné nem nagyon kötődik nevekhez. Legfeljebb később ismertté válnak azok, akik egykor ott felléptek.- Ez így van. Pénzszerzés szempontjából szerencsésebb volna, ha másként lenne. Ha azonban eleve befutottak szerepelnének nálunk, nem tudnánk annyi új tehetséget fölfedezni. Fontosnak tartom, hogy tisztában legyek vele, mit érez a színész a színpadon. Ezért jártam Somogyi István tréningjeire, ezért léptem fel tíz éven át az Arvisura előadásaiban. Ha egy színésznek mondok valamit, ne azért fogadja el, mert én vagyok a színház igazgatója, hanem azért, mert látott játszani, ezért kollégájának tekint. Mostanában az Utolsó Vonal áll legközelebb hozzám. Sok produkciójukban játszottam, egyik darabjukat én írtam és rendeztem is. Úgy éreztem, ezt is meg kell próbálnom. Nem mondom, hogy nem esne jól, ha híres lennék. De erre tudatosan soha nem törekedtem. Persze lehet, hogy az egész eddigi elképzelésemre most jól ráfázom. Jelenleg arról szól a világ, hogy a neveknek adnak pénzt. Kezdem észrevenni, hogy az utóbbi időben egyre jobban exponálom magamat olyan helyeken, ahol korábban nem szólaltam meg. • Kisipari módszerekkel szeretsz dolgozni. Külföldi együtteseket is személyes kapcsolatok alapján hozol Budapestre, kollégiumi szállásért és zsebpénzért. A hazai fellépőknek is meglehetősen keveset fizetsz. Nem nagyon törődsz a pénzzel, azt vallód, amennyi van, abból mindig lehet „főzni" valamit. Lényegében egyedül vezeted a Szkénét, a te döntéseiden múlik minden, de ha szükség van rá, szeded a jegyeket is. Tarthatóak még ezek a kisipari módszerek?- Azért nem egyedül csinálok mindent, hiszen van két titkárnő, „másfél” technikus, apám pedig a nemzetközi ügyekkel foglalkozik. Arra én biztos alkalmatlan vagyok, hogy bankoktól, iparosoktól pénzt kéijek. Túl rosszak a tapasztalataim. • Az az igazság, hogy a Szkéné nem túl nagy reklámhordozó...- Nem hiszem, hogy bárkinek is jó üzlet a Szkénében reklámozni, egy kis egyetemi színház nem erre való. Minket inkább az állami alapítványok szponzorálnak. Egyetlen magánalapítvány vett bennünket komolyan, a Soros, a nyolcvanas években. A bankok általában nem is válaszolnak a leveleinkre. • Egyetemen belül pedig máshová tartoztok, mint eddig. Jó ez a változás nektek? 45
