Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Regős János: A színész mint embertárs megismerése…
- Igen, akkor már négy éve eljöttem a Népszínházból. Működött a Budapesti Műszaki Egyetemen a Kulturális Titkárság, gondolkoztak azon, hogy a Szkénéhez kellene egy önálló ember, aki a klubszerű működés helyett inkább színházat formál ebből a helyből. Jelentkeztem, hogy én szívesen lennék ez a valaki, és 1979 októberétől fölvettek műsorszervezőnek. Hihetetlen óvatossággal láttam munkához. Addig soha nem éreztem magam vezetőnek, pláne nem igazgatónak, míg el nem fogadtak. Nem akartam senkit kirúgni. Úgy gondoltam, mindhárom együttes járja be azt az utat, amit magára kimért. Tovább dolgozott a pantomim csoport, de apám közben elkezdett nemzetközi fesztiválokat szervezni. 1978-ban pantomimhetet csinált. 1979-ben pedig az első nemzetközi mozgásszínházi találkozót. A BME Pantomim pedig jónéhány külföldi meghívásnak tett eleget. Ennek ellenére kiderült a csoporttagokról, hogy nem feltétlenül művészemberek, hosszú távon valami mással akarnak foglalkozni. Apám lassan belátta, hogy nem működik tovább a BME pantomim, 1983-ban feloszlott az együttes. Ez magától alakult így, nem kellett emiatt az apámmal harcot folytatnom. Közönség sem nagyon volt, később csoporttag sem nagyon. Varga Tamás csoportja is magától abbahagyta a beszélgetéseit, mindenki ment a maga dolgára. A Szkéné Együttes viszont rendületlenül játszott tovább. Egy bizonyos szakmai mércét megütő, de unalmas színházat csináltak. Nem nagyon lehetett hozzájuk nyúlni, mert ők voltak a névadó együttes. Bár táborozásaikon volt egy-két jelentéktelen balhéjuk, ezek akkoriban még számítottak. Közben feltűnt Somogyi István csoportja, még Tanulmány Színháznak hívták őket. Már abban az évben kapcsolatba kerültem velük, amikor a Szkénében dolgozni kezdtem. Éreztem, hogy az előadásaik komoly rezonanciát váltanak ki, elsősorban a gimnazista közönségben. Igen nagy hivatásérzet, szerzetesi elmélyültség volt bennük, ami furcsán ötvöződött a diákos lazasággal. Többfelé dolgoztak, de a nyolcvanas évek elején már havonta felléptettem őket a Szkénében. Odahívni azonban nem tudtam őket, mert ott volt a Szkéné Együttes. • Két együttes nem fért volna el?- Nem, mert két olyan nagy létszámú csoportról volt szó, amelyeknek egészen másmilyen volt a szellemiségük. Egyszerűen írtam egy levelet a Szkéné Együttes vezetőjének, Wiegmann Alfrédnak, hogy nem tartunk igényt a csoport munkájára. Igazgatásom alatt ez volt az egyetlen durva akcióm. • Mivel indokoltad a döntésedet? 38
