Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Regős Pál: "Mindig kívülálló voltam"
csak ott, hiszen az egyetem dísztermétől az auláig számtalan helyiségben játszottak az együttesek. Fantasztikus hangulat volt, a nézők ölték egymást a jegyekért. Ekkor már Nemzetközi Mozgásszínházi Találkozónak hívtuk az eseménysorozatot. Persze azért akartam valami újat a Szkénében is bemutatni. Kezembe került németül Beckett: Töredék I. és Töredék II. című darabja. Nagyon tetszett, főleg a Töredék /., le is fordítottam. Azt éreztem, hogy a mű két figurája szinte magába sűríti valamennyi Beckett-szereplő tulajdonságait. Igen ám, de a darab elejétől végéig párbeszédekre épült. Volt egy színészem, aki nagyon jól beszélt a színpadon, de a másik, akit kinéztem a szerepre, csendes, halk szavú fiú volt. Ugyanakkor azt éreztem, hogy a mű igen sok lehetőséget ad a mozgásra is. Érdekelt, hogy létre tudom-e hozni a mozgásszínház és a verbális színház szintézisét. A darabban szerepel egy deréktól béna ember, aki csak tolókocsival közlekedik, és egy vak ember, aki mindennap leül ugyanarra az utcasarokra hegedülni és kéregetni. Gyönyörű becketti lírával átitatott alkotás, a két figura találkozásáról, ellehetetlenüléséről szól. Két zöldes színű linóleumcsíkot fektettünk végig a színpadon, melyek keresztezték egymást. Ezek két úttestet jelképeztek. Mindkét szereplőnek volt egymással szemben egy-egy odúja. Feszültséggel teli előadás volt, de a nem megfelelő beszéd miatt kissé dilettánssá vált a produkció. • Előadások létrehozása mellett elkezdtél workshopokat tartani, ez egy időre fő tevékenységeddé vált.- Először egy gyönyörű osztrák városkában tartottam két hetes workshopot, 1981-ben. A tanításban volt gyakorlatom, de abban nem, hogyan kell a két éves anyagot két hétre összesüríteni úgy, hogy a növendékeknek sikerélményük is legyen. A következő évben még egyszer meghívtak. 1982- ben a Szkénében pedig bemutattuk Kafka: Átváltozásét. Úgy éreztem, hogy az Átváltozás mozgásszínházért kiált, hiszen a benne szereplő rovart nein lehet naturalista módon ábrázolni. Eltúlzott volt a szereplők maszkja, burleszk-szerű az előadás. Tizenhatszor ment, sikere volt, de én nem akartam, hogy tovább játsszuk. Rossz volt a közérzetem, az újságírók, a szakma nem nézte meg az előadást. Mindig kívülállónak tekintettek engem, olyan művésznek, aki nagyon magának való. • Az előadásaidat is ilyennek érezték? Hiszen a produkcióid azért nem keltettek akkora figyelmet, mint az élvonalbeli amatőrszínházi előadások. 30
