Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)

Regős Pál: "Mindig kívülálló voltam"

ton próbáltunk. De csak három szereplőm volt, mert szétment a csoportom. Nem tudtam számukra perspektívát adni. • Mennyire érezted magadat hibásnak?- Az Autóker mellett nem tudtam olyan intenzíven dolgozni, mint ko­rábban. Minden csoportból csak három-négy-öt ember maradt meg. Tán a kiválasztás is rossz volt, tán mást vártak a pantomimtől. • Nyilván karriert és egzisztenciát is vártak.- Igen, de nem volt türelmük kivárni azt az időt, ami alatt megtanulják ezt a mesterséget. • A pantomim szűk közönségréteget érdekel, emiatt ebből a műfajból szinte senki nem él meg Magyarországon. Ezt nyilván érzékelték a fiatalok is.- Ez így volt, és most is így van. Aki ezt a műfajt választotta, annak az elhivatottság érzésével kellett rendelkeznie. Ha nem is feltétlenül előadó­­művészként, de az élet különböző területein a növendékeim használni tudták a pantomimet. Dr. Merényi Márta például már orvostanhallgató volt, amikor járni kezdett hozzám, játszott is a darabjaimban. Manapság pedig pszichodramatikus módszereimet alkalmazza a gyógyításban. • Nem képzelhető el, hogy a módszered hatásosabb volt egy-egy tréningen, mint az előadásokon?- Ezt nem hiszem. Azok a növendékeim, akik kitartottak mellettem, hihetetlen feszültséget tudtak teremteni a színpadon. Ezért is mertem A cso­dálatos mandarint bemutatni. A három csavargóból csak egyet tartottam meg. Átírtam a szövegkönyvet. Az én variációm szerint ez a csavargó taní­totta a lányt pénzt keresni, ő mutatta meg, milyen egy diák, milyen egy öreg gavallér. így nem volt szükségem háromnál több szereplőre. Megint az Egyetemi Színpadon tartottuk a premiert. A program első része még drama­­tikus etűdökből állt, nem volt túl jó válogatás. Csak irodalmi anyagra épült, mert azt gondoltam, ez illik a Mandarinhoz. Minden hibám, ami az előző műsoraimban látható volt, itt töményen megjelent. Túlzottan magyarázkodó, illusztratív lett az est első fele. A csodálatos mandarinnak viszont sikere volt. 1972-ben mutattuk be, és tíz évig játszottuk. Jártuk vele az országot, több mint százszor adtuk elő, ami egy alternatív színház esetében igen szép teljesítmény. Felfedeztem, hogy a Várban található Vörös sün étterem udva­25

Next

/
Thumbnails
Contents