Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Regős Pál: "Mindig kívülálló voltam"
fejezni az érzéseimet. Néhány évre felhagytam a színházasával, a nagybátyám autóalkatrész-üzletében dolgoztam. De közben elmentem a műjégpályára, beléptem egy sportegyesületbe, és jégtáncos lettem. Partnemőmmel - Fodor Klárival - a Magyar Nemzeti Bajnokságon háromszor lettünk harmadikak. Akkoriban a jégpályán minden évben gálaműsorral egybekötött népünnepélyt rendeztek. A legjobb élsportolók, nemzetközileg ismert korcsolyázók szerepeltek ilyenkor. Az egyik alkalommal én csináltam a gálaműsor koreográfiáját. Azt hiszem, az volt a címe, hogy Lakodalom a jégen. A kor követelményeinek megfelelően eléggé vonalas program volt. Dicsőítette a felszabadító szovjet katonákat, hirdette Sztálin dicsőségét. Ez csak abból a szempontból érdekes, hogy amatőr sportoló koromban is színházat próbáltam csinálni. Az első feleségem pedig mozgásművészetet tanult, néptáncosként végzett, ez is színházközeli szakma volt. Én közben áruforgalmi előadó lettem a MOGÜRT-nél, de ott is kultúroskodtam. 1956 után azonban létszámfölöttinek minősítettek - pedig nem csináltam semmi különöset -, valamelyik kollégám följelentett. Egy szövetkezetnél nejlon abroszokat festettem, ezzel nagyon jól kerestem. Körülbelül fél éve csináltam ezt a munkát, amikor azzal keresett fel egy régi sporttársnőm, hogy elkezdték szervezni a Magyar Jégrevüt, amely a Népstadion és Intézményei fennhatósága alatt fog működni. Még egy jégszínházat is építenek valamelyik edzőteremből, szerződjek oda táncosnak. A Sportcsarnok egyik tornatermében kezdtünk Sallai Eta koreográfusnővel próbálni. Aztán elkészült a hússzor húsz méteres jégszínpad, amelyet amfiteátrumszerűen körbevett a nézőtér. 1958-ban tartottuk az első bemutatót. Németh Imre igazgató teherautónyi elhasznált kosztümöt hozott a bécsi jégrevütől. De ami náluk elhasznált volt, az nálunk frenetikus erővel hatott. Mutatós anyagok, rengeteg flitter, frakkok, cilinderek. Hetekre előre nem lehetett jegyet kapni. Már az első produkciónál kiderült, hogy a korcsolyatudásom nem különösebb, hiszen műkorcsolyázók és nálam jobb jégtáncosok is voltak a társulatban. Rám viszont a karban is oda kellett figyelni, annyira beleéltem magam minden szerepembe. A tizenhat táncos között sokan észrevették. Akkor én még kartáncos voltam, szólókötelezettséggel, de nagyon hamar átminősítettek karakterszólistának. Voltam például zupás őrmester, főherceg, utcaseprő, francia rendőr, még Chaplint is alakíthattam. A meglehetősen hosszú, huszonöt perces revüképben végig a színen lehettem. Hihetetlenül boldog voltam, hogy ennyi kitérő után végre színházban dolgozhatom. 21
