Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)

Wiegmann Alfréd: "A világot itthon kell alakítani"

időnk próbálni, és én nem csaptam kellő eréllyel az asztalra. Korábban az egyik előadásunkban volt egy jelenet, amelyben a főszereplő meztelenül ment végig a színen, egy lány pedig derékig levetkőzött. Emiatt - nem tudni miért - a csoport egyik tagja följelentett. Pedig ekkor már nem is számított újdonságnak a meztelenség a színpadon. Mégis ügyet csináltak belőle. Bizottságot hívtak össze, és meg kellett magyaráznom, hogy miért nem ízléstelen, miért nem erkölcstelen a jelenet. A csoport tagjait is megkérdezték, hogy egyetértenek-e a jelenettel, tudnak-e velem dolgozni. Ezután még a Szkénében bemutattuk Sartre: Zárt tárgyalás című darabját, amit Kazincbarcikára is elvittünk, a fesztiválra. Mivel kamaradarabról volt szó, kértem, hogy a kisteremben játszhassunk. De aztán beletörődtem, hogy a nagyteremben kaptunk helyet. Nagyot buktunk. Talán ez az előadás nem sikerült túl jól. A zsűri is rosszat mondott rólunk, végül ezt használta fel ellenünk Regős János, ez volt a kirúgásom közvetlen indoka. Az egész együttessel átköltöztünk a József Attila Művelődési Házba, ahol létrehoztunk még néhány sikeres produkciót, például a Fekete lokált az ötvenes évek dalaiból, amit Róna Katalin még szépen méltatott a Film Színház Muzsika hasábjain, de a bomlási folyamat már megindult, és- hamarosan feloszlott az együttes.

1998. május.

19