Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Wiegmann Alfréd: "A világot itthon kell alakítani"
hivatkozással, hogy veszélyes az üveglap összetörése. Bebizonyítottuk, hogy nem az. Bár rendkívüli sikere volt az előadásnak Kazincbarcikán, nem kaptuk meg a fődíjat. Évekkel később beszélgettem a zsűri egyik tagjával, aki azt mondta, hogy azért nem kaptuk meg a fődíjat, mert nekem nem hitték el az előadásban megfogalmazott gondolatot. Ez az előadás meghívást kapott Amerikába, ami akkoriban nagy szó volt, s az egyetem segítségével ki is mentünk, ahol nagy sikerrel mutattuk be a darabot. Ebben az előadásban újabb tehetségek tűntek fel, Kőszegi Ákos, Folláth Tamás, a tragikus sorsú Berki József, és a már korábban is kitűnő tehetségű Aczél Margit. Aztán újabb problémák is jelentkeztek. Egy idő után a Szkéné új vezetése nem biztosított számunkra elég próbaidőt, kezdtünk kiszorulni, kezdett a működésünk terhessé válni. Nagyon zavarta a munkát a többszörös társbérlet. Tetézte a bajt, hogy újra generációváltás volt az együttesben, és bennem olyan produkciók gondolata született meg, amelyekre nem volt alkalmas ez a nyeretlen kétéves csapat. Többek között szerettem volna Sütő András: Káin és Ábel című darabját bemutatni, aminek akkoriban volt egy „pöfeteg”, bár nagyon sikeres előadása a Nemzetiben. De a csoport egyik tagja - teljesen függetlenül az együttesben betöltött szerepétől - öngyilkos lett, ezt hosszú ideig nem tudtuk kiheverni. Átok ült a produkción. Ez idő tájt hagyta el az együttest Zigány Judit, aki mindenes, szellemi segítségem és afféle általános helyettesem volt. Azért még néhány játékos előadás nagy sikerrel ment. Ilyen volt például a Lovag meg a kegyese, mely Kosztolányi műve alapján született, vagy Lázár Ervin: Dömdödöm'jt. De Lázár Ervin: Krimi című munkájának a bemutatásakor megint sokan elmentek az együttesből, újra elölről kellett volna kezdeni a szakmai munkát, ezért néhány régi szkénést és főiskolát végzett fiatal színészt hívtam meg Mrotek: Rendőrség című darabjának magyarországi ősbemutatójára. A további előadásokat azonban betiltották. Játszottuk volna a Műcsarnokban, a Fiatal Művészek Klubjában, és vidéken is. Ugyanaznap, néhány órán belül különböző indokokkal valamennyi játszóhely lemondta az előadást. Még egyszer, a Színház- és Filmművészeti Főiskola klubjában eljátszhattuk a Rendőrséget Nekem pedig fölmondták a Szkénében. • Mi volt az indok?- Hogy nincsenek megelégedve az együttessel. Mi akkor már nyíltan ellenségeskedtünk Regős Jánossal, hiszen mást akart ő, mint mi, de végül a kulturális titkár fogalmazta a felmondó levelet. Nekünk már alig maradt 18
