Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)
Wiegmann Alfréd: "A világot itthon kell alakítani"
jelenítettük meg. E mű létrehozásában nagy szerepe volt Varga Tamásnak. Ezt a két elemet ötvözve született meg az előadás. Igen kedves emlék, hogy Weöres Sándor sok próbára eljött. Emlékezetből javított ki minket, ha eltévesztettünk egy-egy sort. Ekkor alakult ki a Szkéné első nagy csapata, a már említetteken kívül Andai Kati, Takács Kati, Rafft Éva, Vereség Ilona, a fiúk közül Dóczi János, Böszörményi László és Takács László. De nem ment simán a színjátszásra való áttérés, mert nem akarta mindenki. Voltak, akik szívesen szavaltak, de azt mondták, hogy ők nem bohóckodnak. Ennek ellenére 1970-ben az Antigoné már teljesen színházszerű előadás volt. Az Egyetemi Színpadon egy fesztiválon a szőnyeg alá söpörték a produkciót, mert Keleti értelmezésében Antigoné és Kreón kapcsolata túlságosan emlékeztetett az ötvenhatos eseményekre, az akkori rendszer diktatórikus attitűdjére. Egy mécses is jelezte az emlékezés fontosságát, hogy a múltat nem lehet végképp eltörölni. 1971-ben létrejött egy olyan előadás - Aucassin és Nicolette ófrancia széphistória színpadi adaptációja -, amely előrevetítette Keleti munkásságának azt a vonulatát, amelyet igazán a Pinceszínházban valósított meg. Ez az előadás a fiatalok játékos kedélyére, vidámságára épített. Alig volt díszlet, a testünkből formáztunk várat, házat, hajót. Ez új kifejezési forma lett, iszonyú nagy sikert aratott. Ezzel a produkcióval jutottunk ki először nyugatra, Párizsba. Ez már 1973-ban volt, megelőzve Keleti távozását, és azt, hogy én 1974-ben átvettem tőle az együttest. • Keleti miért hagyta ott a csoportot?- Megválaszolhatatlan az, hogy egészen pontosan miért ment el. Nemzedéki váltás volt az együttesben, jónéhány régi tag elment, és igen sokan jöttek. Megint újra kellett volna kezdenie a műhelymunkát. Volt némi nézeteltérés is a csoporton belül. Pista talán konzervatívabb eszményt képviselt, míg Varga Tamás inkább a kísérleti színház mellett tört lándzsát. Minden színház életében bizonyos periódusonként van valamilyen válság, a Szkéné válsága egybeesett azzal, hogy Keletit megbízták a Pinceszínház vezetésével. Úgy érezhette, hogy megszabadul az eddigi elvárásoktól, és jobban megvalósíthatja azt, amit elképzelt magának. Túl nagyok, túl önállóak lettünk mi már, esetleg nem is tudatosan megfogalmaztunk olyan kívánalmakat, amelyeket nem tudott vagy nem akart teljesíteni. Szerettünk volna például félhivatásos együttessé válni, az egzisztenciánkat is ehhez a színházhoz kötni. Ez akkor még valószínűleg megvalósíthatatlan volt, de Keleti úgy érezhette, hogy ezt ő nem tudja kijárni. 15
