Bóta Gábor: Arcok a Szkénéből - Skenotheke 4. (Budapest, 1998)

Wiegmann Alfréd: "A világot itthon kell alakítani"

iskolában meglehetősen utáltuk a verselemzéseket. Keleti viszont úgy elem­zett, hogy egészen új fényükben ragyogtak a költemények, amelyekről így már azt éreztük, hogy rólunk szólnak. Rögtön el is mondtuk a verseket, és megbíráltuk egymást. Akkoriban főleg a montázsműsorok voltak népszerűek. Az irodalmi színpadi mozgalom sajátos önkifejezési módja volt az ifjúság­nak. Az adott kor hangulatával kissé szembehelyezkedő, rejtetten ellenzéki oldalról indult el, ugyanakkor munkásmozgalmi hagyományokban gyökere­dzett. A régi munkásmozgalmi szavalókórusok hagyományát vitte tovább né­hány alkotó, és új műformát hozott belőle létre. Pódiumon adtuk elő a ver­seket, de azért színi eszközökkel, térformációk felhasználásával szólaltattuk meg a különböző szövegeket. Annak jelentése volt, ha az egyik szavaló jobbközépen állt, a másik bal hátul, majd „fordult” a kép, helyet cseréltek. 1967-ig az együttes produkcióit ez a formavilág uralta. * A versrészleteket Keleti úgy osztotta, mintha szerepek lennének, il­lettek ezek az adott személyiségekhez?- A műsor gondolata belőle fakadt. Mindig saját mondanivalóját fo­galmaztatta meg velünk és általunk. De aztán igyekezett ehhez megfelelő embereket találni. Például narratív szövegeket adott Pap Lászlónak, akinek igen szép hangja volt, és mély intellektussal rendelkezett. Rendre ő kapta a bölcsességet igénylő szövegeket. A lányokra - Schütz Ilára, Jordán Györgyire - gyakran elomló, lírai sorokat osztott. De ezekben a produkciókban rend­szeresen működött a kórus. Ilyenkor az individualitásunkat fel kellett adnunk. Ez volt a demokrácia igazi iskolája. A személyre szabott versrészletekkel je­len lehettünk saját individualitásunkban, de a kórusban alá kellett vetnünk személyiségünket a közösségnek. A saját hangunkat a kórus középhangjához kellett igazítanunk. • Mikor alkalmaztatok kórust?- Mondok egy példát. A Légy vidám, forradalom! című műsor, orosz-szovjet költők verseinek segítségével, a novemberi forradalomnak állí­tott emléket. Akkoriban kötelező feladat volt ez az irodalmi színpadok szá­mára. Keleti olyan műsort talált ki, amiben volt például Majakovszkij- és Lenin-szöveg, de volt benne pravoszláv kétsoros is. A forradalmi menetelést lefestő verset kórus mondta, hiszen a produkció logikája szerint ez fejezte ki a közakaratot. Fokozódott a ritmus, egyre többen léptek be a kórusba. 12

Next

/
Thumbnails
Contents