Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

FREDRIK Nem Még egy kicsit várok (rövid szünet) De megkaphatod így is (Arvidfelé nyújtja a teli üveget) ARVID Nem nem (Fredrik zsebre vágja a teli üveget) FREDRIK Végre elállt az eső ARVID (váratlanul) Hiszel Istenben? FREDRIK Már csak ez hiányzott! ARVID Szóval nem FREDRIK Hiszek is, nem is ARVID Kell, hogy legyen valaki (meggyőződéssel) Az elsőkből lesznek az utolsók Az utolsókból lesznek az elsők A szegényekből... FREDRIK (félbeszakítja) Bla bla bla bla (Az utolsó üveget is kiveszi a szatyorból, Áruidnak nyújtja, aki a táskájába teszi, és lassan behúzza a zipzárat. Feláll, kimegy, és balra eltűnik. Fredrik is feláll, az ajtóig megy, és Arvid után néz, majd visszamegy, és leül a padra. Előkeresi a cigarettapaklit, kivesz egy szálat, szájába teszi, a gyújtóját keresi, nem találja, feláll, a nadrágzsebeiben is kutat, ott sem találja, cigarettával a szájában újra leül, hátradől, lábait előre nyújtja, beburkolózik a kabátjába, összefonja a karját, maga elé mered. Lépések hallatszanak. A hajába túr. Ágnes jön balról, a buszváró bejáratánál megáll. Fredrik felül a padon, egymásra néznek) 18