Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

jobb is így, könnyebb volt elviselni az elmúlt éveket. Kivártam. Megkérte a kezem. Mindegy, hogy hogyan ... ROCKI MAMA Hogyan? TYUTYU Mindegy. Az anyakönyvvezető előtt megfogja a kezem, a szemembe néz. Végre rám figyel. Észrevesz. Megcsókol. ROCKI MAMA (együttérzően közeledik Tyutyuhoz, kézen fogja, leülnek Rocki ágyára) Ebben is az apjára ütött a szerencsétlen. Úgy kellett bevonszolni a templomba, még az ágyba is, hát már megbocsáss. Futball meccs volt a rádióban. Sejtettem, valami baj van a fiammal, hogy mindég ezzel a Cupákkal lóg. Még örültem is, hogy nem szoknyavadász. így meg az első lány befűzi... (lelassulva, zavartan) Ügyvédnek gondoltuk. Fütyült ránk. Azért sem tanulta pont a történelmet, hogy fel ne vegyék. Versekkel tömi a fejét. Trágár szavaktól hangos a ház. Mi lesz vele? Egy erős kéz, ha befogná. Nem lehet, hogy rávedd valamilyen felsőbb iskolára? Addig gyűjtünk nektek lakásra, staférungra, csak vedd rá valahogy. TYUTYU Hozzámennék inkább. Most azonnal. Ha lehet. (Éktelen csörömpölés a színpad bal oldaláról, itt fény ki) 5. kép Fény be a szín bal oldalán, Rocki áll a díszlámpák, karók között Szaki rózsakertjében . ROCKI Ez hát az a dédelgetett álomvilág. Mi sok szépet rejtegetett az őslény előlünk. Piros, (lever egy üveggömböt) fehér, (tör) zöld, (tör) ez a magyar föld. (minden szóra ütemesen tör) Ha a világ az Isten kalapja, Magyarország a bokréta rajta. (szótagonként tépi ki a „művirágokat", csokorba gyűjti, felmutatja) Na ez a Szakikám asztalát fogja díszíteni, ez pedig (a törpét hóna alá kapja) Cupák szobáját. 129