Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

Semmire (tovább rázza a fejét) ÁGNES (nyugodtan) Gyújts rá nyugodtan (Fredrik bólint, elindul, megáll, Ágnest nézi) FREDRIK (vigasztalón) Nem lesz semmi baj ÁGNES Nem FREDRIK Nyugodj meg ÁGNES (bólint) Minden rendben lesz De menj már (Fredrik csak áll) Menj csak FREDRIK (kimegy, Ágnes végigfekszik az ágyon, maga alá gyűri a párnákat, nyakig húzza a takarót, az ablak felé néz. Fredrik bedugja fejét az ajtón, Ágnes nem veszi észre, Fredrik csendben eltűnik. Ágnes az ajtóra néz. Autók hangja szűrődik be az utcáról, a reggeli élet hangjai. Ágnes körülnéz a szobában, a nővér lép be az ajtón, ágyat húz maga után) NŐVÉR (Ágnesre mosolyog) Megszökött a férje? ÁGNES Kiéhezett egy cigire (a nővér és utána az orvos bejönnek, az ágyat az Ágnesé mellé tolják) NŐVÉR A férje nem szokott le? (Ágnes nemet int) ÁGNES Félek én sem 79