Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

FREDRIK (vonogatja a vállát) Nem nagyon Zavaros a múltam (felnevet) Hülyén hangzik így kimondva „Zavaros a múltam" Rohadt egy életem volt Nem hittem Istenben Egyáltalán NŐVÉR Na és? (elakad) FREDRIK Nem hittem (rövid szünet) De minek is fárasztom? NŐVÉR Nem fáraszt (rövid szünet) Most már kezd hinni benne? FREDRIK Igen, kezdek NŐVÉR (rövid szünet) Mi történt? FREDRIK Történt valami (kihúzza magát) Én és Ágnes őrültség beszélni róla de így volt Összefutottam Ágnessel aztán (a nővérre néz) bementünk egy templomba már az első 66