Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

FREDRIK Nem (nevet kicsit) Jól tudom NŐVÉR Sokat volt... (meggondolja) FREDRIK Sokat voltam egyedül ha ezt akarta kérdezni De nem csak én NŐVÉR Nem ám FREDRIK Mi... ( megszakítja) NŐVÉR Aztán találkoztak (az ajtó felé int) FREDRIK (bólogat) Igen (magában nevetgél) Aztán gyereket akartunk (a nővérre néz) Egy gyerek ... (félbeszakítja) Valahogy ... NŐVÉR Igen FREDRIK (beszédesen) Tudja egy buszváróban találkoztunk Egy esős este (összemosolyognak) NŐVÉR Késett a busz 60