Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

EVELYN (újból kinéz az ablakon) Aki ott ült az előbb Talán ő csenget (magyarázkodva) Úgy nézett erre, mintha ... (felnevet) ÁGNES (feláll, Fredrikhez) Menj már (Fredrik bólint és kimegy) EVELYN (halkan) Te találkoztál már az anyjával? ÁGNES (bólint) Nem nagy szám EVELYN Nagyon kíváncsi vagyok milyen (Ágnesre néz) Remélem nem halogatjátok? ÁGNES Semmi különös (Evelyn körüljár a szobában, igazgatja az üvegeket, az ajtó felé néz, bejön Fredrik, Ágnes kérdően néz rá) EVELYN (az ablak felé int) Ő volt az? FREDRIK (rázza a fejét) Egy gyerek virágot árul (szünet) EVELYN ( meglepetésszerűen) Hoztam ám mást is 47