Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

így kell (félbeszakítja, Ágnest keresi a szemével) Van egy vázád? ÁGNES Nem hiszem EVELYN Csak találok valamit (Evelyn Ágneshez lép, kezébe nyomja a csokrot, aki zavartan babrál a papírral) Bontsd ki! Tudom, hogy nem szereted a cserepes virágot (a csupasz ablakpárkány felé mutat) ÁGNES így van Köszönöm Kedves tőled EVELYN Bontsd már! Keresek valamit amibe beletesszük ÁGNES (bólogat) EVELYN Tudom, hogy a vágott virágot szereted ÁGNES Igen, igen EVELYN Tudom én (kimegy a konyhába) ÁGNES (Fredriknek) Mindig ilyen Mindig kedveskedni akar De az agyamra megy És csak úgy beállít anélkül, hogy tudnánk róla 41