Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

FREDRIK Kíváncsi vagy! (Ágnes bólint) Hát... ÁGNES Ne mondd, ha nem akarod Én Ágnes vagyok FREDRIK Szia Ágnes ÁGNES És te? FREDRIK Én ... (szünet...) én (feláll, a bejárathoz megy, kinéz, motyogva) Megint esni fog ÁGNES Szeretem az esőt Az esőt és a sötétséget FREDRIK Én is (Ágnesre néz) Csak ne ázzak el Nem szeretek elázni (Ágnes nevet) Én is szeretem az esőt Az esőt és a sötétséget A nyarat nem szeretem Nem tudok mit kezdeni magammal ÁGNES (gyorsan) Én sem FREDRIK (Ágnesre pillant) Nyáron meleg van a lakásban ÁGNES Az utcán meg nagy a tömeg 22