Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)

(Fredrik sliccét gombolva visszajön) FREDRIK (Ágnesre néz) Ez jólesett ARVID El tudom képzelni FREDRIK (magában motyog) Az a legjobb a sörben, hogy ki lehet brunyálni (Arvidra néz) Nem gondolod? (Arvid bólogat) (Fredrik Ágnesre pillant) Aztán egy jót aludni (Ágnes és Arvid helyeslően bólint. Fredrik leül a padra) ARVID (Fredrik szatyrára mutat) Azok az üres üvegek ... FREDRIK Beletúrtál a szatyromba? (Arvid bólint) Hogy hívnak? ARVID Megkaphatom az üres üvegeket? FREDRIK (úgy tesz, mintha mérlegelné a kérdést) Talán (Arvid amilyen lassan csak lehet összehúzza a zipzárt a táskáján, feláll, vállára akasztja. Ágnes az órájára pillant, kimegy a váróból) FREDRIK (Arvidra néz) Megkaphatod (rövid szünet) Ismered? (fejévelÁgnes után bök, Arvid nemet int, szünet) Elmégy? (Arvid igent int) 16