Kovács Ferenc: Nincs többé... (Skenotheke 2. Budapest, 1996)
III . Este. Baloldalt elöl buszváró. Kicsit hátrébb, jobbra széles lépcső vezet fel egy kikövezett térre. Végében kétszárnyú ajtó. Pereg róla a festék. A málló vakolatú falon balra az ajtótól rozsdás kereszt. Fredrik harminc év körüli férfi, balról jön be, tétován a nézőtér felé fordul, kabátja, haja csurom víz. Esik. Kezében nejlonszatyor, üres és bontatlan sörösüvegekkel. Bemegy a buszváróba, a szatyrot leteszi a padra. Alkarjával homlokáról letörli az esőcseppeket. Ujjaival hátrafésüli a haját, kisimítja belőle a vizet. Kilép a buszváróból, kémleli az eget. Újra bemegy a váróba, felemeli a szatyrot, az üvegek összekoccannak. Leül, ölébe veszi a szatyrot. Elgondolkozva néz oldalra, majd elmosolyodik. Feláll, leteszi a szatyrot, áll, nézi. Csóválja a fejét, majd újra kilép a váróból. Körülnéz. Keresgél a zsebeiben, cigarettás dobozt vesz elő, kivesz egy szálat, szájába teszi. Öngyújtót keres, nem találja. Ütögeti a zsebeit, a táskájára néz. Bemegy a váróba, tétován járkál, alaposan átkutatja zsebeit. Újra a szatyorra pillant, leül, az ölébe veszi, üvegcsörömpölés. Elhajítja a cigarettásdobozt, kivesz egy teli üveget, az ülésdeszka szélén leüti kupakját. Kortyol. Maga mellé helyezi a szatyrot, feláll, üveggel a kezében a váró bejáratához lép. Kiles, visszamegy, leül, leteszi az üveget a padra, hátradől, kinyújtja lábait, összehúzza a kabátját, karjait összefonja és mozdulatlanul ül. Sóhajt. Szemeit tapogatja, dörzsöli, majd a homlokát, s a száját is. Maga elé néz. Arvid, ötven év körüli férfi, sötétkék vattadzsekiben, kezében összecsukott esernyővel, vállán fekete zipzáras táskával jobbról közelít a buszváróhoz, kívülről nekidől a váró oldalfalának. FREDRIK Van ott valaki? (Fredrik felnéz) Hallom, hogy van ott valaki! Van tüzed? (Arvid mozdulatlanul áll) Adhatnál! (Fredrik feláll, kimegy a váróból, tenyerét felfordítja) Még nem állt el az eső 11
