Kovács Ferenc: Olvasópróba előtt (Skenotheke 1. Budapest, 1996)

Jellemek

lenne. Fru Borkman az ikrek közül a kevésbé alkalmazkodó, a kevésbé megértő, a kevésbé emberséges. Lánykorukból eredeztethető a kettejük közötti ellentét. Szerencsésebb természete miatt Ella volt az "igazi" nő. Gunhild valószínűleg háttérbe szorult. Ez keményítette meg lelkét, vésett szigorú vonásokat az arcára. A Borkmanért folytatott harcban is Ella volt az esélyes, s csak a véletlenen múlt, hogy Gunhild lett a kiválasztott. Hangsúlyozandó, hogy kiválasztott. Nem ő választhatott. Mint ahogy később sem dönthetett önállóan a sorsáról. Mindent úgy kapott, ahogy a sors, vagy a körülötte élők sorsa hozta. Férje csalása folytán elvesztette családi hírnevét, a szüleitől örökölt családi villát, a fiát, s mindez ikertestvére "tulajdona" lett. A legkisebb rossz ugyan, de rossz. Átlag emberi normák szerint hálásnak is kellene lennie nővérének hogy a családi villában maradhatott, hogy fia jólétben nevelkedhetett Ellánál, hogy a mindennapos megélhetésükről is Ella gondoskodott. Egy sértetlen lélek sem bír elviselni ennyi jóságot, ennyi kiszolgáltatottságot. S Gunhild lelke nem is sértetlen. Gyerekkoruk óta másodhegedűs ikertestvére mögött. Házasságával, nagyratörő férjével, a kierőszakolt, költekező életmóddal időlegesen Ella fölé kerekedhetett. A fölény növelésének a vágya vezette Gunhildet további pazarlásra, s ezzel közvetve hozzájárult férje sikkasztásához. Tizenhat éve minden kilátástalan számára. Egyetlen reménye fiába vetett hite és az a mérhetetlenül önző elvárás, hogy fia állítsa helyre a család tekintélyét, karrierjével feledtesse férje kudarcait. Ennek érdekében teljes kontroll alá vonja fiát, megköveteli tőle a teljes engedelmességet, a mindenben való teljes egyetértést. Mindezt örökös dresszírozással, vádaskodással akarja elérni. Lehetetlent kíván, mert Erhart nagynénje mellett már belekóstolt a szabadságba, az önzetlen szeretetbe, a szülőtől távoli függetlenségbe. S mindettől függetlenül, a fiatalok természetes leválása az előttük lévő generációról is Erhart oldalán áll. GUNHILD viszonya férjéhez gyűlölködő, Ellához ellenséges, a rangban nála lejjebb állókhoz megvető. Jelleme csupa negatívum, szerepe a darab szövegéből, az egy estés történetből nagyon nehezen építhető fel. A dialógusok építkezése sem eléggé drámai . A színész egyéniségén múlik a figura sikere, drámaisága, partnereivel való kapcsolata. Nagyon el lehet rontani ezt a szerepet. ELLA alaptermészete jószívű, gondoskodó, szeretetre méltó. Nőies, méltóságos. Realitásokra fogékony, emberismerő. Állhatatos, ha egykori szerelme elhagyta, máshoz nem megy feleségül. Várnánk, hogy tizenhat év utáni megjelenése leszámolás legyen egykori szerelmével, Borkmannal (mint Hilda teszi Solnessel), leszámolás ősi vetélytársával, nővérével, aki elrabolta tőle Borkmant (mint teszi Hedda Gabler), vagy 16