Kovács Ferenc: Olvasópróba előtt (Skenotheke 1. Budapest, 1996)

Jellemek

adandó alkalommal elutazik Fannyval, az emancipált, elvált vagyonos nővel. Gunhild férje iránti vak gyűlöletében boldogtalanságba kergetné saját fiát, a halálos ágy magányába ikertestvérét. A férj Gunhild számára tizenhat éve halott. Az öregek magukra maradnak, Borkman belehal a tizenhat év utáni első szabadban végzett sétájába, az ikertestvérek pedig kibékülnek. JELLEMEK BORKMAN kopottasan öltözött, külsőre szürke figura. Lázas mozdulataiban azonban gyakran felvillan valamikori lángoló egyénisége. Nagyratörő, fantáziadús ember, aki hisz küldetésében. Meggyőződése, hogy iparosítással, a közlekedés kiépítésével rohamos fejlődésnek indíthatná városát. Annyira hisz magában s saját jövőképében, hogy ennek érdekében képes feláldozni szerelmét (lemond Ella kezéről egy ügyvéd javára, aki ezért bankigazgatói székbejuttatja), képes feláldozni a kispénzű befektetők vagyonkáját, képes kockáztatni családja jó hírnevét is. Bukása nemcsak morális elégtétel az Igazság oltárán, hanem a beteges féltékenység, a bosszúállás eredménye is (az ügyvéd, mivel Ella állandóan visszautasítja házassági ajánlatát, Borkmanon áll bosszút). Ez a drámai konfliktus nem kaphat különös hangsúlyt a darabban, mert bizonyos mértékig felmentené Borkmant. A nagyratörésből mára, tizenhat év elteltével csak reményfoszlányok maradtak. Borkman az elégtételben hisz, abban, hogy akik a helyére kerültek a bankban, nem képesek boldogulni nélküle. Nem fogja fel bűnösségének súlyát, mert ő nemesebb cél érdekében cselekedett, a részletek pedig nem érdeklik Csak amikor Ellával találkozik, akkor tárul föl belső érzelemvilága (Ella iránti gyöngéd szerelem, Ella jövője érdekében megkímélt kontó). Felesége számára halott ember. De környezetének is, hiszen nyolc éve nem hagyta el szobáját, tetszhalott. Kapcsolata az őt időnként meglátogató egykori iskolatársával, valamikori beosztottjával, a csőd egyik áldozatával sem természetes, nem 14