Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

A Népszínház pedig ott áll újra "kivakolt homlokzattal ugyan, de különben foszlányos jelmezben kéregető koldusként a forgalom gyupontján és sovány karjait kitárva esedezik a mindennapi kenyérért". De még ezt sem kapja meg. 6. Amilyen változatos a Népszínházzal szemben a közönség magatartása, olyan a sajtóé is. Alig van vállalkozás, amelynek megindulásakor olyan "jó sajtója" volna, mint a budai Népszínháznak. Az egész vállalat az 1860-6l~i nemzeti fellendülés szülötte, melyet később a kormányközegek üldöznek, csak rokonszenves lehet. Programjában van a magyarosítás, vezetője volt honvéd, tüntetésekre mindig kész. Hazafias ügy, támogatni kell. és támogatják is. Nemcsak helyet adnak Molnár végnélküli programjának és nyilatkozatainak, az alapítást segitő bizottmány hirdetményeinek, gyüjtőiveit körözik, kéréseit sürgetik, az adakozókat dicsérik és buzdítják. A legnagyobb nyilvánosságot biztosítják a színház építése minden kis mozzanatának, az előadásokat jóakaratú bírálattal kisérik, a Nemzeti Színházzal való párhuzamban a Népszínház javára húzva a mérleget. De ez csak a meginduláskor van igy. Molnárnak mindez nem elég. Féktelen természete a legkisebb kritikát sem tudja elviselni és szinlapján, melyet a kritika gúnyosan Molnár "hivatalos lapjának" nevez, nekitámad a sajtónak. S ékkor felmerül az a gondolat, hogy a budai Népszínház ügye szent ugyan, mert magyar ügy: de hát elválaszthatatlan-e Molnár személyétől? "Molnár úr a mai szinlapon polealázni kezd egynémely szini referenssel. Apostolt játszik s oly hangon beszél, mintha ő és az ügy egy volna. Noha szép érdemel vannak a budai Népszínház alapítása körül, azért szükséges, hogy ne éljen vissza helyzetével, ne higyje magát infallibilisnek." Azért nagyjából megmarad a "jó sajtó"; a Népszínház hazafias ügy, buzdítani kell a közönséget, hogy látogassa.