Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

rabban szereplő gaz áruló. Ambrus vitéz nem magyar, hanem Kocselkonak hivjak s ez nagyon sértene egy szomszédos nemzetiséget. Molnár utolsó újdonsága baín az első ciklus alatt, a Georgiái nők c. Offenbach operettben is meg kell változtatnia egy bordal szövegét. Ez a szöveg nyilvánvalóan a fordító Tarnay Pál /Madarassy Pál Írói álneve/ "tendenciózus ferdítése és perverz politikai célzatú", a német átdolgozásban ugyanaz a dal egészen ártatlan tartalmú. Igy kiséri végig a rendőri őrködés és cenzúra a budai Népszínház egész első ciklusát. A lapok minduntalan hirt adnak'különböző darabbetiltásokról, ami csak növeli az érdeklődést a színház iránt. 5Közalapból támogatott színház ideig-óráig közönség nélkül is megélhet; az időtartama mindenesetre a köztámogatás mérvétől függ. Magánszínház semeddig sem tarthatja fenn magát közönség nélkül. Molnár elméletben kapott ugyan támogatást Buda városától, de mint láttuk, a segélyösszegeket felemésztették az építkezési alapot terhelő adósságok s nem is Molnár, hanem a segélyező bizottmány elnöke, Áldásy Antal kezeihez fizették ki. Igy a szinházi üzem költségeit a napi bevételekből kellett fedezni. Az a kérdés tehát, hogy meg tud-e gyökerezni Budán a Népszínház, csakis azon múlt, hogy tud-e elég közönséget vonzani. Közönség szempontjából az idők folyamán kétféle színház alakult ki: vagy olyan, amely állandó közönségre épit, bérle trendszerrel és változatos műsorral dolgozik, vagy olyan, amely változó, nagy tömegekre számit és egyes nagy sikerek sorozatos előadásaival vonzza a közönséget. Molnár színháza először az első típushoz tartozott, s csak 1865—tói kezdve próbálkozott a másik módszerrel s éppen ő volt az, aki a színháznak ezt a fajtáját Budapesten meghonosítótte. Ez a ti

pus mindenképp jobban meg is felelt egyéniségének és meg—