Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

lépett-e, avagy sem, nem tudjuk. Több összeütközése volt a budai Népszínháznak a rendőrséggel a szinészek rögtönzései miatt is. A népszínművek és bohózatok tágabb keretei mindig nagy lehetőségeket adtak a a rögtönzésre, ami elevenebbé is tette az előadást és vidéken, ahonnan Molnár színészei jöttek, legfőbb vonzóerői voltak az előadásoknak. Budán azonban éberebbek voltak az ügyeletes rendőrségi közegek, s ha sokszor sikerült is őket kijátszani, nagy kockázat volt az ilyen improvizáció. De Molnár sose riadt vissza a kockázattól, s az ő vakmerőségéből sok ment át színészeibe is. Igy a Vándormadár c. népszínmű 1862. január 16-i előadásán Pártényi József és Virágh Gyula különböző rögtönzésekre ragadtatták magukat. Pártényi mint Szitár molnár a második felvonás 9» jelenetében e szavakhoz "bizony cudar időket élünk" hozzátette: "tán tavaszra jobbra fordul". Virágh .pedig mint Áron zsidó /III. felvonás 13. jelenet/ mikor Szitár molnárnál végrehajtanak a "mert hát attól félnek" szavakat megtoldta "a mostani időben" kifejezéssel. Mindkét színészt felelősségre vonták és az 185o. november 25-én kiadott szinházi rend 9. §-a értelmében lo, illetve 24 órai elzárásra változtatható pénzbüntetésre Ítélték. A szinészek az Ítéletben megnyugodtak s azonnal megkezdték büntetésük kitöltését. Alig szabadult ki azonban Virágh Gyula, újra összeütközése támadt a rendőrséggel. A háromszéki lányok 1862. január 28-1 előadásán a következő rögtönzést toldta be szerepébe: "Én ugyan eddig furcsa ketrecben kukorékoltam, no de nem tesz semmit." Erre a visszaeső bűnöst háromnapi elzárásra változtatható 15 forint pénzbirságra Ítélték. Az elitélt fellebbezett, a Helytartótanács azonban helybenhagyta az elsőfokú Ítéletet. Ilyen előzmények után érthető, hogy Molnár nem kap engedélyt a Népszínház Közlönye c. lapra, melyet Turcsányi Gyulával akart kiadni. Worafka rendőrfőnök szerint különböző, a forradalmi mozgalmakat s a honvédek állítólagos hőstetteit dicsőítő darabok előadásával már éppen elég tanu-