Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

A Hépazinház ügyét 1865, január 19-én bevitték a Helytartótanács elnöki ülésébe. Itt természetesen a helytartó álláspontja győzedelmeskedett; elrendelték a színház bezárását és a telkek nyilvános árverés útján való eladását. Azonban a telkek árverése két Ízben eredménytelen maradt. Ujre megindul az offenzíva a Népszínház bérletéért, mely immár országos üggyé dagadt. Közben ismét fordult a politikai helyzet; a Reichsrat feloszlatása 1865 júliusában, s a magyar országgyűlés küszöbönálló megnyitása annyira megváltoztatták a közhangulatot, hogy a magyar szinészek esélyei Budán erősen megnövekedtek. A Helytartótanács elnöke báró Sennyey Pál lett, aki már nem volt ellensége a nemzeti törekvésnek, úgyannyira, hogy felsőbb helyről jónak látják a német szinészek érdekeit megvédeni a magyarral szemben. Az udvari kancellária leiratot intéz a Helytartótanács elnökéhez, melyben utasitja, hogy a budai színházak bérbeadása, illetve eziránt! szerződés jóváhagyásának tárgyalása alkalmával "azon körülményre, miszerint Budán a német színielőadások egészen be ne szüntettessenek figyelemmel lenni, egyszersmind pedig oda hatni méltóztassék, hogy a magyar és a német előadások nem mint a Szigetivel elsőizben megtartott tárgyalás szerint szándékoltatott, évszakonként s a két szinihelyiség szerint elkülönítve, hanem amennyire lehetséges az egész színi évad alatt váltakozva tartassanak." Hogy milyen súlyt helyestek erre a szinházügyre, mutatja a kancellária egy újabb elnöki leirata, amelyben a Helytartótanács elnökségétől a bérleti tárgyalások lefolyásáról és eredményéről jelentést kér. A politikai változás új erőt adott a magyar szinügy lelkes barátainak. Molnár György maga felségfolyamodvánnyal fordul az uralkodóhoz a Buda város által 1861-ben kiadott színházi engedély érvényesítése iránt. Ugyan ezt teszi Buda város közönsége is. Ez utóbbiak folyamodványukban előadják, hogy Molnár György csődpere a hitelezők beleegyezésével megszűnt, a tömeget képező tárgyak pedig Molnár birtokába bocsáttattak; a népszínházi alapot képező tárgyak viszont