Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

a színpad és nézők között a kiapadhatatlan humort jelképező patak csörgedez. À változási függönyt Kazinczy, Kisfaludy és Szigligeti képei diszitik. A megnyitó előadás díszlete a Lánchidat ábrázolja a majdan kiépítendő színház képével. A megnyitó előadás programja, melyet három estén át zsúfolásig telt ház nézett végig, fölöttébb gazdag volt. Megnyitóul a Szóza

tot énekelte az egész személyzet. Utána Molnár felolvasása következett: A magyar színészet második megjelenése Budán és a népszínház történelmi vázlata. Molnár túlozta küzdelmeit, s a közönség különböző csoportjainak szerepét birálta, a Népszínház létrejöttében. Elsőnek a németekbe vágott bele és részletesen kidomborította a nehézségeket, melyeket a pestbudai német színigazgatók támasztottak. Mi sem természetesebb, hogy a német sajtó nekitámadt. A németek után az arisztokraták is megkapták a magukét : "a magas arisztokrácia nem járult e ház alapításához." Azután sorrakerült a Nemzeti Színház: "a magyar színészet nagyjai, a Nemzeti Színház művészei görbe szemmel nézték a második magyar szinésztelep alapítását." És végül megleckéztette a zsidókat Is: **a német ajkú zsidó közösség feléje sem nézve a budai magyar szinészek előadásainak, tömegesen rohant a német színészek előadásaira, kik a magyar színészetnek Budán való megjelenésére a bukás szélén állottak már, és sietett megmenteni a német színészetet. ** A második előadáson Molnár rövidebbre szabta előadását és kihagyta belőle az első napon ingerültséget okozott epés megjegyzéseket. Molnár visszapillantása után Jókai szép prológusa következett, melynek szavait Molnár olyan tragikusan komolyan látszott venni: "Megüldözöm a bűnt, kigúnyolom a dölyföt, bátran szembeszállók uralkodó elő

ltételékkel." A második szakaszt három nyitány vezette be: a Hunyadi László nyitánya Erkeltől, megnyitási induló Dubeztől és nyitány Szigligeti II. Rákóczi Ferenc fogsága c. darabjához Kéler Bélától. Az egykorú sajtó kissé sokallja