Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

aőskora ez nálunk. Molnár jobb híján előveszi Birch-Pfeiffer Karolina avult Szapáry-drámáját, amely már 1835-ban szerepelt a budai szinészek műsorán, beleszövi a Klapka-indulót és hozzáfűz Budavár ostroma cimen egy nagy csataképet: "tapsra ez ott fenn elég". De még ebből is alig van választék. Itt is csak egy forrás van: Szigligeti. És akkor támad, mint veszélyben mindig, Molnárnak egy újabb ötlete: elővenni az 184-9• óta betiltott Szigligeti drámát, a II. Rákóczi Ferenc fogságá

t. Az idő alkalmas rá, a cenzúra s a hatósági szigor enyhült némiképp, meg lehet hát kísérelni. Először hiába próbálkozik, a darab mégis túlságosan gyújtó, éle túlságosan az uralkodóház s az osztrák uralom ellen irányul. Helyette más történelmi drámát kell adni, s megint nincs más, csak Szigligeti: az ő Vidjét veszik elő. Végre Molnárnak szokott szívóssággal Majláth György helytartó személyes intézkedése útján sikerült megkapnia az engedélyt, s május 17-én 3zinrehozza az annyira várt II. Rákóczi Ferenc fogságá

t. A lelkesedés magasra csap, most már megjönnek a főrendek is a lenézett "Arénába". Molnár itt is ügyes rendezői fogásokkal él: a budai német színészet módjára kiszedeti a szinpad hátsó falát, s a Gellérthegyi citadella Tokaj várává lép elő. Pártényi, mint kuruc posta a gellérthegyi citadellára mutatva, melyet a megszálló hatalom nem rég épitett, igy szólt: "Minden várat bevettünk már, nemsokára ezt is lefüleljük." A közönség falrengeí£ tapsai erre nem akartak végetérni. "A szinészek érezni látszottak azon körülmény fontosságát, hogy csak ritkán játszhatnak ily nagy és kitűnő közönség előtt." De ez a vonzóeszköz is kiesik Molnár kezéből. A Nemzeti Szinhaz kapva az engedélyen, maga is műsorra tűzi a darabot és pedig joggal, hisz a darab eredetileg az övé. Molnár emlékirataiban keserűn fel is rója ezt Szigligetinek mondván, hogy a Nemzeti Szinháznak ő kaparta ki a gesztenyét. Uj ok a két magyar szinhaz áldatlan viszályára, melyet a sajtó csak szit. Mikor Pálóczy László ellenzéki politikus halálakor Molnár gyászkeretes falragaszokon hirdeti, hogy az